2009. augusztus 17., hétfő

Nina Stein: Katalin leányai

A fülszöveg misztikus, izgalmas történelmi regényt ígér és azt is kaptam ezzel a könyvvel.
Egy Mira nevű történészhallgató lány házidolgozata készítése közben egy fotón rejtélyes, addig nem látott mintázatú terítőt vesz észre. Barátjával nyomozásba kezdenek, nem hagyja nyugodni őket, hogy honnan származhat ez a különösen dekorált textil. A kutatás során levéltárakba, múzeumokba kalauzolják az olvasót, ahol a vártnál sokkal érdekesebb és titokzatosabb dolgok derülnek ki. Titkos társaságok, alkímia, ősi tudást raktározó könyvek és azok megőrzése kerül a két fiatal látóterébe. Mindezek kiindulópontja pedig egy leánynevelde, amelyet egy különc testvérpár, Anitta és Lancor alapított. Anitta naplófeljegyzései is napvilágra kerülnek, melyek segítenek Miráéknak kibogozni a történetet.

A könyv első pár oldalának elolvasása után én is késztetést éreztem, hogy kutakodásba kezdjek :) De csak az írónő után, aki az impresszum (vagy mi) szerint valójában Pető Andrea, ha minden igaz és jól értelemezem a borító belső oldalát. Ő pedig, nem meglepetés, egy történész-szociológus nő, akiről annyit tudtam meg az internetről, hogy kiemelten foglalkozik a nők helyzetével és szerepével a történelemben. A könyv címe és témája alapján is szinte biztos, hogy őt takarja a Nina Stein álnév.

Nos, azt kell mondjam, hogy ez a regénye nem sikerült éppen rosszul a történésznőnek, sőt azt gondolom, hogy írni is tud, mert odaszegezett a székhez, nehezen tudtam letenni a könyvet még hibái ellenére is. A kutatás folyamata számomra hiteles és élvezetes volt, nem is lehetett másképp, hiszen szakember tollából olvashatjuk a történetet. A sztori is nagyon érdekes volt, tényleg. Viszont nekem, mint laikusnak voltak azért problémáim vele. Túl sok volt ugyanis az információ, nagyon összetett volt a megoldáshoz vezető történések összessége, egy átlagos (nem történész) agy számára nehezen befogadható és átlátható. De ez még nem lett volna olyan nagy baj, mert volt már máskor is példa arra, hogy folyamatosan vissza kellett lapoznom lecsekkolni, hogy ki kicsoda és mit miért, mikor tesz. De nekem gondjaim voltak itt az ok-okozatokkal, a logikus történetszövéssel is... Úgy érzem, hogy bizonyos eseményeknek nem igazán volt logikus előzménye, valahogy légbőlkapottak voltak, a semmiből bukkantak fel. Ez zavart.

A lezárása is kissé összecsapottnak tűnt nekem. Kár érte, mert alapvetően egy nagyon jó kis sztori lehetett volna, ha alaposabban (ill. kevésbé szerteágazóan) van kidolgozva. A kevesebb néha több, mint tudjuk... Remélem az írónő fejleszti egy kicsit a kreatív vénáját, mert igazán remek és izgalmas történelmi regényeket írhatna.

Mindenesetre ajánlom azoknak, akik szeretik a titokzatos, a múltba messze visszanyúló, nyomozós történeteket, hátha ők jobban átlátják ezt a szövevényes regényt és jobban megértik az összefüggéseket is.




(A cím kissé csalóka, mert nem a leányneveldében játszódik a történet, Katalin leányainak más szerepe van a történetben, de aki majd olvassa, megérti. A borító viszont nagyon tetszik - csillagos ötös.)

Kiadja: Athenaeum

1 megjegyzés:

September17 írta...

Köszönöm a szép és hasznos sorokat, én csak 2012-ben olvastam el a könyvet és az első reakcióm szintén ez volt, hogy kicsoda Nina Stein?

az értékelés linkjét megosztottam a "Még több könyv" FB oldalon, január 5-én