

A mesélő az egyik unoka, egy kicsit az ő szemszögéből ismerjük meg a családot, ugyanakkor olyan epizódokat is leír, amelyeknél ő nem volt ott.
Sokat gondolkodtam, mennyit írjak le a történetből. Ugyanis folyamatosan olyan fordulatok történnek benne, amelyek a sztori későbbi történéseit alapvetően befolyásolják, és nem szeretném lelőni a poént. Pedig az sok van benne. Sok-sok mondat, mozzanat, amikor megállunk és kicsit elgondolkozunk, vajon, mi hogy is élnénk, dolgoznánk fel egy-egy helyzetet, várjuk mi lesz a következő fordulat, és örülünk, hogy ez az egész nem velünk történt meg.
Arra jutottam végül, hogy nem sokat árulok el. Van a regényben egy politikai szál is, sőt tulajdonképpen e köré van fonva a történet (a rendszer elleni szélső-balos terrorizmus a 70-es években Olaszországban), de nem kell megijedni, ennél sokkal többről van szó.
Testvéri, anyai és gyermeki kapcsolatokról, családi titkokról, bűnről és bűntudatról, árulásról és megbocsájtásról.
A könyv írója Francesca Marciano olasz színésznő, forgatókönyvíró.

Eredeti cím: Casa Rossa
Kiadó: Ulpius-ház, 2006
Oldalak száma: 398
1 megjegyzés:
Én olvastam, nekem is tetszett!
Megjegyzés küldése