Balsors hozó nők, öngyilkosság, mese, alkohol, kőtömbbe zárt képzelet, végtelenség, boldogságkeresés...
Azért szeretem a kortárs magyar irodalmat, mert közel érezhetem magamhoz, "rólam szól". Cserna-Szabó ráadásul korban is közel áll hozzám, mégis óriási élettapasztalatot, érettséget bizonyít. Bár néha olyan érzésem támadt, mintha az önmagánál 20 évvel később született Békés Pált olvasnám, olykor egy-egy pillanatra el is bizonytalanodtam, összességében nem volt zavaró, imádtam olvasni. Szeretem a novellafüzéreket, szeretem, a hogy a szálak egymásra találnak, mintha én lennék a nyomozó, s minden összefüggése felismerésekor mintha valami perdöntő bizonyítékot találnék.
Kb. egy emberöltőt átölelő történetdarabkák egy számomra meghatározhatatlan városkában játszódik (a végén persze minden kiderül..), amiről annyit lehet tudni, hogy van 23 szobra, piaca, pályaudvara, bérházai, kocsmája, iskolája.. A szereplők nevei humorosan beszédesek, a történetek olykor meseszerűek, olykor morbidak, zavarbaejtőek, csodaszerűek - és a végére én is elhiszem, hogy csodák márpedig vannak, csak meg kell keresnünk őket. Nem úgy a tragédiák, melyek ők maguk találnak meg minket.
Játszi könnyedséggel töri le a várt katarzist, mikor Badar Anna, férfisorsok megrontója (a tragédia, aki elől nem lehet elmenekülni) megjelenik a színen; a várt katarzis elmarad, helyette rájövök: szó sincs katarzisról, az életről van szó: az enyémről, a tiedről, bármelyikünkéről.
Az elején azt hittem, minden mese pusztán hallucináció, melyet az olcsó, akár otthon kevert szesz okoz, de nem, aki látta a South Park azon részét, amelyik a negyedikesek fején élő tetvek komplett életéről szól, tudja, miről beszélek (aki nem látta, ne borzadjon el, nem a tetvek a lényeg, hanem az önálló életek..)
A könnyed stílus mély érzelmeket takar, gondolatokat ébreszt mindezt pikáns humorral fűszerezve. Ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza saját gondolataitól, érzéseitől, s aki szereti, hogy ha a fejében marad egy könyv, miután annak olvasását befejezte.
Iscnor (aki nem tud pontozni, mert nem szereti a skatulyázást) (hehe)
Kiadó: Magvető
Azért szeretem a kortárs magyar irodalmat, mert közel érezhetem magamhoz, "rólam szól". Cserna-Szabó ráadásul korban is közel áll hozzám, mégis óriási élettapasztalatot, érettséget bizonyít. Bár néha olyan érzésem támadt, mintha az önmagánál 20 évvel később született Békés Pált olvasnám, olykor egy-egy pillanatra el is bizonytalanodtam, összességében nem volt zavaró, imádtam olvasni. Szeretem a novellafüzéreket, szeretem, a hogy a szálak egymásra találnak, mintha én lennék a nyomozó, s minden összefüggése felismerésekor mintha valami perdöntő bizonyítékot találnék.
Kb. egy emberöltőt átölelő történetdarabkák egy számomra meghatározhatatlan városkában játszódik (a végén persze minden kiderül..), amiről annyit lehet tudni, hogy van 23 szobra, piaca, pályaudvara, bérházai, kocsmája, iskolája.. A szereplők nevei humorosan beszédesek, a történetek olykor meseszerűek, olykor morbidak, zavarbaejtőek, csodaszerűek - és a végére én is elhiszem, hogy csodák márpedig vannak, csak meg kell keresnünk őket. Nem úgy a tragédiák, melyek ők maguk találnak meg minket.
Játszi könnyedséggel töri le a várt katarzist, mikor Badar Anna, férfisorsok megrontója (a tragédia, aki elől nem lehet elmenekülni) megjelenik a színen; a várt katarzis elmarad, helyette rájövök: szó sincs katarzisról, az életről van szó: az enyémről, a tiedről, bármelyikünkéről.
Az elején azt hittem, minden mese pusztán hallucináció, melyet az olcsó, akár otthon kevert szesz okoz, de nem, aki látta a South Park azon részét, amelyik a negyedikesek fején élő tetvek komplett életéről szól, tudja, miről beszélek (aki nem látta, ne borzadjon el, nem a tetvek a lényeg, hanem az önálló életek..)
A könnyed stílus mély érzelmeket takar, gondolatokat ébreszt mindezt pikáns humorral fűszerezve. Ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza saját gondolataitól, érzéseitől, s aki szereti, hogy ha a fejében marad egy könyv, miután annak olvasását befejezte.
Iscnor (aki nem tud pontozni, mert nem szereti a skatulyázást) (hehe)
Kiadó: Magvető
2 megjegyzés:
meggyőztél, jó lehet. Én most Cserna-Szabótól a Levin körutat olvasgatom, ezek gasztroesszék, gasztronómiáról szóló "hasnovellák":-) Tetszik a stílusa, jókat mulatok rajta.
Megjegyzés küldése