Sobibor
Sobibort a nácik 1942-ben építették lengyelországban, lengyel és zsidó munkásokkal. Két év alatt több mint 250 000 embert pusztítottak el, akik főleg Lengyelországból és a megszállt szovjet területekről érkeztek. 1943. október 14-én a láger foglyai fellázadtak. Ez volt az egyetlen náci koncentrációs tábor ahol felkelés tört ki. Több őrt és felügyelőt öltek meg a lázadók. Közülük 365 embernek sikerült megszöknie, de legtöbbjük a
környéki aknamezőn vesztette életét. Végül 47-en élték túl a szökést és a háborút. A táborban maradtakat bosszuból lemészárolták és a láger végül 1945. januárjában szabadult fel. A lengyel kormány 1995-ben a láger helyén egy emlékmúzeumot létesített.A tábor történetéről Claude Lanzmann készített filmet, Shoa címmel 1991-ben. A dokumentumfilmben Yehuda Lerner a Sobibor-i felkelés egyik vezetője meséli el emlékeit. Ez a film ihlette Jean Molla-t regényének megírására.
Molla eredeti foglalkozása gimnáziumi tanár, 2000 óta publikál elsősorban ifjúsági könyveket. Sobibor az elhallgatott múlt című regénye ma már ajánlott olvasmány az összes francia középiskolában.
Emma 17 éves lány, anorexiás. Egy nap bolti lopáson kapják négy csomag keksszel. Hogy miért tette? Csak ennyit válaszol: „Azért tettem, hogy elkapjanak!”. Emma depressziós, senki nem érti meg. Szeretett nagyanyja halála még mélyebbre taszítja lelki válságában. Mamuska hagyatékának rendezése közben rátalál Jacques Desroches naplójára, amelyből feltárul előtte az elhallgatott múlt és megtudhatjuk mi köze egy 17 éves lánynak Sobiborhoz.
A történet duplán megrázó. Belepillanthatunk Emma tönkrement életébe, ahol senki nem veszi észre a segélykiáltásait. Valamint Sobibor mindennapjaiba Jacques szemén keresztül. Desroches a következőképpen fogalmaz a lágerről: „Itt, ezen a földön mindenki úgy viselkedik amilyen. Egyesek cselekszenek, mások meghalnak, megint mások nem akarnak tudni és hallani semmiről. Ez így van rendjén.”
Személy szerint néha nem értettem, hogy Emma mit miért tesz. Sok helyzetben teljesen váratlanul cselekszik. Megdöbbentett ahogy magáról gondolkodik és ahogy érez.
„Tudom, hogy csak zárójelben létezem. Legalább ennyi szerencse megadatott nekem. Azért vagyok olyan, amilyen mert felfüggesztettem az életemet. Egy anorexiás nem kerül a margóra. Olyan sovány, hogy épp elfér azon a vonalon, , ami a margót az írás helyétől elválasztja. Előbb vagy utóbb, ha minden jól megy visszakerül a lap közepére. Én is erre törekszem.”
A történet nyelvezete, egyszerű és lényegre törő, pont olyan mintha egy 17 éves lány tollából született volna. Néhol kicsit ugyan zavart,ahogy az írónő ugrál az időben, de ezen kívül nem sok negatívumot mondhatok el. Főleg Jacques naplója volt zseniális, jó néhányszor feldühített amit olvastam. Ajánlom mindenkinek akit érdekel ez a téma, de inkább 16 éven felülieknek.
4 megjegyzés:
Szeretem a II. Világháborús könyveket, főleg az igaz történeteket.
Felírom ezt a könyvet is a listámra, köszönöm az ajánlást!
Egyébként az Auschwitzi táborból is volt kitörés, igaz, nem ekkor alétszámmal. Szolgálatos foglyok felrobbantották az egyik krematórium nagy részét, fegyvereket szereztek és elmenekültek. Sajnos ők sem jutottak messzire, a falubeliek elárulták őket. :( Ezt Nyiszli Miklós - "Doktor Mengele boncolóorvosa voltam az Auschwitzi haláltáborban" - című könyvében olvastam. Az is nagyon jó könyv!
Megfogadtam,hogy nem olvasok mostanában borzalmakat....de későbbre felirtam.
Borostyán nem is tudtam, hogy volt onnan is kitörés. Mindig tanul valami újat az ember.
Csenga! Tényleg csak később olvasd mert nem annyira szívderítő.
Borostyán nem is tudtam, hogy volt onnan is kitörés. Mindig tanul valami újat az ember.
Csenga! Tényleg csak később olvasd mert nem annyira szívderítő.
Megjegyzés küldése