Ezt a könyvet még régebben olvastam, de elfelejtettem berakni ide, pedig figyelemre méltó. Úgyhogy akkor most:Valahol a neten olvastam, hogy valaki azt írta, hogy ő azért szereti Nabokovot, ahogyan ír és nem azért amit... Nos, ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni, mert én is épp ugyanezt érzem.
A Tündöklésnek nincs különösebben izgalmas témája. Pontosabban semmi extra nagy esemény, izgalmak, vagy fordulatok stb. nem voltak a regényben, de ez nem is baj. Főszereplője egy Martin nevű orosz fiú, akinek családja előkelő származásuk miatt az 1917-es forradalom során emigrálni kényszerül. (Egyébként Nabokov saját önéletrajzának részleteit szőtte bele a történetbe, könnyen felfedezhetők benne saját életútjának állomásai.) Bejárják Európát, Svájcban telepednek le, de Martin Angliában végzi a tanulmányait, de hosszú időt tölt Német- és Franciaországban is. Cambridge-ben egyetemre jár, Franciaországba pedig csak úgy kiruccan és egy időre beáll mezőgazdasági munkásnak, mert ahhoz van kedve... Tud élni a srác...;-) Életének apró részleteibe, utazásaiba, álmaiba, emberi kapcsolataiba nyerhetünk betekintést a regényben. Nincsenek tehát körömrágásra késztető események a könyvben. Viszont helyenként Nabokov olyan szemléletesen, gyönyörűen ír, olyan írói eszközöket használ, amivel ritkán találkozni. Főleg a fiú álmainak, lelke apró rezzenéseinek, benyomásainak leírásánál sikerült különösen megragadóan kifejeznie magát az írónak. (Baricco Tengeróceánja jutott róla eszembe, ő is hasonló stílusban ír ebben a könyvében szerintem...)
Nagyon vevő vagyok erre a stílusra mostanában. A picit nehezebben emészthető mondatok, a jól eltalált hasonlatok, metaforák, az apró dolgok nagyszerű és érzékletes ábrázolása, álmok, érzések leírása...Uhh..., nagyon ott van.
Tökéletes lehetett volna számomra ez a regény, ha a közepe nem lett volna olyan nagyon valóságos, hétköznapi. Az eleje és a vége viszont nagyon tetszett. Azt hiszem el kell majd olvasnom valamikor újra, mert ez tipikusan az a könyv, amiben első olvasásra az ember nem mindig fedezi fel a sok-sok apró részletet, ami pedig figyelemre méltó lehet.
2 megjegyzés:
Én a kétségbeesést olvastam tőle, de ugyanez a véleményem!
Mármint Neked is az tetszik, ahogyan ír? Én még a Meghívás kivégzésre-t mindenképp szeretném olvasni tőle, azt mindenki dícséri, ill. esetleg a Gyér világot.
Megjegyzés küldése