Nagyon örültem neki, mikor láttam, hogy megjelent ez a könyv, ugyanis a közelmúltban viszonylag sokat foglalkoztam az iszlám vallással, azon belül is főleg a muszlim nők helyzetével.A könyv Mohamed próféta egyik feleségének, mégpedig az állítólagos legkedvesebb nejének, Aishának az életét követi nyomon 6 éves korától egészen Mohamed haláláig.
Ezen kívül azért is volt örvendetes számomra a könyv megjelenése, mert nyilvánvalóan Aisháén kívül a Próféta életébe is bepillantást nyerhetünk. Mert amíg Jézus életéről itt Európában millió alkotás született, addig az iszlám prófétáéról nemigen. Persze ennek is megvannak az okai, hiszen ha jól tudom, az iszlámban tilos emberek képi megjelenítése, meg aztán errefelé a muszlimok száma elenyésző...
Tudni kell, hogy botrány is övezte ennek a könyvnek a megjelenését, az amerikai Random House kiadó visszamondta a kiadását, mert a muszlimok haragjára számítottak a könyvvel kapcsolatban és erőszakos cselekményektől tartottak...Szerbiában vissza kellett hívni a polcokról a szerb muszlimok ellenkezése miatt, Londonban pedig berobbantották a könyv kiadójának szerkesztőségét...
A könyv ugyanis természetesen fikció. Viszont ahogy utánaolvastam, erősen a történelmi tényeken alapszik. Olvashatunk benne például "Mohamed futásáról" Mekkából Medinába, az Árok-csatáról, a muszlimok zarándoklatáról Mekkába és egyéb történelmi eseményekről. A Próféta feleségei és támogatói - mind-mind valós személyek a regényben. Sherry Jones a történések és a személyek köré pedig egy nagyon színes és érdekes történetet szőtt. Akár így is történhetett volna, akár ezek a mondatok is elhangozhattak volna anno, 1400 évvel ezelőtt...
Nagyon izgalmas volt olvasni, hogy a később milliók sorsát meghatározó kijelentések, mondatok milyen körülmények között hangozhattak el, mi volt az egyes szokások (pl. a nők hidzsab viselésének) eredete...
Aisha Mohamed legelkötelezettebb követője, Abu Bakr lánya volt, akit 6 évesen adtak feleségül a Prófétához. Mivel gyerek volt, az esküvő után szülei házában nevelkedett, egészen első vérzéséig, amikor már felnőttnek tekintették. Akkor költözött át Mohamed házába és kezdték meg közös életüket. (A történet ezen pontja verte ki a biztosítokot sokaknál, ugyanis a könyvben a házasság elhálása a lány 14 éves korában történt, a különböző források viszont a lány 9 éves korát jelölik meg. Lehet gondolkodni, hogy az írónő miért változtatta meg a könyvében ezt az adatot...)
A fiatal lány persze nem repesett az örömtől a történtekkel kapcsolatban, hiszen megvolt a férjének kiszemelt fiú, aki játszótársa volt gyerekként, vele tervezték a beduinokhoz hasonló szabad életet - a sivatagban való vándorlást... Aisha nem egy háremben képzelte el az életét, pláne nem sokadik feleségként, nélkülözve mind testileg, mind lelkileg... A regényben a fiatal Aisha számomra meglepő érettséggel reagált dolgokra, kicsit érdekes volt - bár tény, hogy akkoriban valószínűleg egészen más világ volt, a gyerekeknek is hamarabb fel kellett nőni... Ettől eltekintve csodálatra méltó volt a fiatal lány éles észjárása, férfiakat meghazudtoló harci tudása, amit Mohamedtől tanult és amelyeknek köszönhetőn a Próféta még stratégiai, harci döntéseibe is beavatja a gyakorlatilag még gyermek lányt... Erős jellemének köszönhetően Aisha nagyon nehezen viselte, hogy a Próféta sorban hozta a feleségeket a házhoz, nem volt ínyére, hogy ennyi nővel kell osztoznia Mohameden, akibe idővel beleszeret. Mégis nagyon bölcsen, önfeláldozóan, összeszorított foggal viseli nővér-feleségei megalázó viselkedését. Végül felnőtté érve, kis taktikával sikerül elérnie, hogy ő legyen az első feleség, a hatun a háremben. A Próféta kedvenc felesége volt, az ő karjaiban halt meg Mohamed és az ő szobájában is temették el...
Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a könyv: igényes, gördülékeny stílusával, csodás történetszövésével Sherry Jones igazán nagyszerű történelmi regényt alkotott. Lehet, hogy a muszlimok ezt nem így gondolják, elképzelhető, hogy a regény bizonyos részei sérthetik szemükben a szent Próféta személyét, hiszen itt őt elsősorban mint férjet, mint embert ábrázolja az írónő, mégpedig Aisha szemén keresztül bemutatva...
Én azért hiányoltam belőle egy kicsit több vallást, hiszen mégiscsak egy vallásalapító feleségéről van szó. De belátom, hogy ez a könyv nem arra ment ki, hanem ezt a nőt akarta bemutatni - mint személyiséget, ezért elnézem neki. Meg kicsit a korrajz is lehetett volna erősebb, valahogy nem mindig éreztem magam körül a környezetet, mikor olvastam, de ez lehet, hogy az én hibám...
Azonban mindenképpen ajánlom a regényt azoknak akik érdeklődnek a történelem ezen távoli és különleges szeletkéje iránt, mert nem fogják megbánni...
Kiadó: Athenaeum
Tudni kell, hogy botrány is övezte ennek a könyvnek a megjelenését, az amerikai Random House kiadó visszamondta a kiadását, mert a muszlimok haragjára számítottak a könyvvel kapcsolatban és erőszakos cselekményektől tartottak...Szerbiában vissza kellett hívni a polcokról a szerb muszlimok ellenkezése miatt, Londonban pedig berobbantották a könyv kiadójának szerkesztőségét...
A könyv ugyanis természetesen fikció. Viszont ahogy utánaolvastam, erősen a történelmi tényeken alapszik. Olvashatunk benne például "Mohamed futásáról" Mekkából Medinába, az Árok-csatáról, a muszlimok zarándoklatáról Mekkába és egyéb történelmi eseményekről. A Próféta feleségei és támogatói - mind-mind valós személyek a regényben. Sherry Jones a történések és a személyek köré pedig egy nagyon színes és érdekes történetet szőtt. Akár így is történhetett volna, akár ezek a mondatok is elhangozhattak volna anno, 1400 évvel ezelőtt...
Nagyon izgalmas volt olvasni, hogy a később milliók sorsát meghatározó kijelentések, mondatok milyen körülmények között hangozhattak el, mi volt az egyes szokások (pl. a nők hidzsab viselésének) eredete...
Aisha Mohamed legelkötelezettebb követője, Abu Bakr lánya volt, akit 6 évesen adtak feleségül a Prófétához. Mivel gyerek volt, az esküvő után szülei házában nevelkedett, egészen első vérzéséig, amikor már felnőttnek tekintették. Akkor költözött át Mohamed házába és kezdték meg közös életüket. (A történet ezen pontja verte ki a biztosítokot sokaknál, ugyanis a könyvben a házasság elhálása a lány 14 éves korában történt, a különböző források viszont a lány 9 éves korát jelölik meg. Lehet gondolkodni, hogy az írónő miért változtatta meg a könyvében ezt az adatot...)
A fiatal lány persze nem repesett az örömtől a történtekkel kapcsolatban, hiszen megvolt a férjének kiszemelt fiú, aki játszótársa volt gyerekként, vele tervezték a beduinokhoz hasonló szabad életet - a sivatagban való vándorlást... Aisha nem egy háremben képzelte el az életét, pláne nem sokadik feleségként, nélkülözve mind testileg, mind lelkileg... A regényben a fiatal Aisha számomra meglepő érettséggel reagált dolgokra, kicsit érdekes volt - bár tény, hogy akkoriban valószínűleg egészen más világ volt, a gyerekeknek is hamarabb fel kellett nőni... Ettől eltekintve csodálatra méltó volt a fiatal lány éles észjárása, férfiakat meghazudtoló harci tudása, amit Mohamedtől tanult és amelyeknek köszönhetőn a Próféta még stratégiai, harci döntéseibe is beavatja a gyakorlatilag még gyermek lányt... Erős jellemének köszönhetően Aisha nagyon nehezen viselte, hogy a Próféta sorban hozta a feleségeket a házhoz, nem volt ínyére, hogy ennyi nővel kell osztoznia Mohameden, akibe idővel beleszeret. Mégis nagyon bölcsen, önfeláldozóan, összeszorított foggal viseli nővér-feleségei megalázó viselkedését. Végül felnőtté érve, kis taktikával sikerül elérnie, hogy ő legyen az első feleség, a hatun a háremben. A Próféta kedvenc felesége volt, az ő karjaiban halt meg Mohamed és az ő szobájában is temették el...
Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a könyv: igényes, gördülékeny stílusával, csodás történetszövésével Sherry Jones igazán nagyszerű történelmi regényt alkotott. Lehet, hogy a muszlimok ezt nem így gondolják, elképzelhető, hogy a regény bizonyos részei sérthetik szemükben a szent Próféta személyét, hiszen itt őt elsősorban mint férjet, mint embert ábrázolja az írónő, mégpedig Aisha szemén keresztül bemutatva...
Én azért hiányoltam belőle egy kicsit több vallást, hiszen mégiscsak egy vallásalapító feleségéről van szó. De belátom, hogy ez a könyv nem arra ment ki, hanem ezt a nőt akarta bemutatni - mint személyiséget, ezért elnézem neki. Meg kicsit a korrajz is lehetett volna erősebb, valahogy nem mindig éreztem magam körül a környezetet, mikor olvastam, de ez lehet, hogy az én hibám...
Azonban mindenképpen ajánlom a regényt azoknak akik érdeklődnek a történelem ezen távoli és különleges szeletkéje iránt, mert nem fogják megbánni...
Kiadó: Athenaeum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése