2009. március 26., csütörtök

Sinéad Moriarty: Született szülők

A könyvtárban a kezem vezetett mikor leemeltem a polcról a könyvet. Aztán meglepődve láttam,hogy Amadea is éppen ezt készül elolvasni-egyszóval megannyi jel,hogy olyan rossz már nem lehet:)mert mostanában alaposan mellényúltam a szórakoztató irodalommal.

A könyv három kötetes-vagyis folytatásos sztori,de önnállóan is nagyon élvezhetők,nekem az első rész-Babablues- kimaradt,de ennek hátránya nem volt,viszont olyannyira tetszett,hogy a befejező rész-Egyről a kettőre-biztosan el fogom olvasni.

A három rész a családalapitást öleli fel,cseppet sem unalmas,és sótlan módon.Emma és James öt év házasság után,úgy érzik itt a pillanat,hogy bővüljön a család.Az erőfeszitések hiábavalónak bizonyulnak,még a lombikbébi program sem segit. Ekkor Emma elhatározza,hogy örökbe fogadnak egy gyereket.James kevésbé lelkes,de egyetért Emmával,aki mindenbe fejestől ugrik bele és szervezkedni kezd.

Lelkesedésük kissé alábbhagy mikor közlik velük,hogy Irországban nincs örökbefogadásra váró gyermek.Igy marad Kina és Oroszország.

Miközben a gépezet lassan beindul zajlik az élet a rokonságban és a barátok háza táján is -szinte minden oldalon volt olyan mondat,amitől vinnyogva nevettem:)

Emma nagyszájú lökött huga,vagy éppen a szülők túlzott aggodalma adott okot a nevetésre.

Az örökbefogadást lépéseiről is megtudhatunk egy s mást ,amit Emmáék is nehezen kezelnek,aggódnak,és próbálnak megfelelni,hogy a történet végére nagyot sóhajtva ,mosolyogva nyugtázzuk,hogy övék lett Jurij:) miközben esküvők,békülések,plasztikai műtét és megannyi nevetés fűszerezi a történetet.




2 megjegyzés:

Amadea H. írta...

Drága vagy:) Szeretem, jókat lehet rajta röhögni, de azért hiteles képet ad, humoros köntösbe bújtatva. A Babablues is nagyon jó, ha benn lesz a könyvtárban, nyugodtan vedd ki:)

csenga írta...

Meggyőztél:) pedig csak a harmadik részét akartam kivenni.