Jacqueline Wilson: A kofferes kislány

Lassan az a helyzet kezd előállni, hogy mások ajánlása nélkül már bele sem kezdek egy könyvbe. Jacquline Wilson-ról először a most már kétgyermekes barátnőm beszélt nekem [meg is jegyezte, én biztosan ismerem, hiszen Vekerdy szokott rá utalni... -persze nem ismertem]. Majd később olvashattam arról, hogy a kritikusokat mennyire megosztja a stílusa, úgyhogy külön kíváncsi lettem, mi az, amiért ennyire különleges ő. Wilson történetei általában valamilyen szívet fájdító, gyermekeket érintő eseményekről szólnak, olyan témákról, amelyeket más gyermekkönyvek láthatóan kerülni igyekeznek (válás, bipoláris anya, iskolai erőszak, kirekesztés stb.).

A kofferes kislány története sem a felhőtlen pöttyös könyvek kategóriájába sorolható. Andy szülei elválnak, a családgondozó pszichológusa pedig a -megkérdőjelezhető- egy hét itt, egy hét ott variáció mellett dönt. A helyzetet külön nehezíti, hogy mindkét szülőnek van új családja, így Andy kap még pár undok, vagy kevésbé undok mostohatestvért is... Jobb választás nem lévén, Andy kézen fogja plüssnyusziját Retket, és a múltba menekül, álmodozva a régi szép időkről...

Egyelőre nem ismerem az írónő többi könyvét, de elsőre ez egy nagyon jó élmény volt. Érthetően, viccesen, mégis szívszorítóan ír. Gondolkoztam azon pl. ajánlanám-e elvált szülők gyermekének? A válaszon még mindig gondolkodom, de az biztos, hogy válófélben lévő szülőknek kötelezővé tenném... Azoknak, akik tudják, hogy a válás milyen hatással van egy gyerekre, de talán nem érzik. Arra sem kaptam választ, mitől kritikusokat megosztó író Jacueline Wilson, de azt hiszem, még néhány könyvet biztosan elolvasok tőle, hogy erre rájöjjek...