Nagy Katalin: Intőkönyvem története

Kihasználva a húsvéti hétvége okozta szabad perceket gyorsan elővettem ezt a régi csíkos könyvemet (ez gyakorlatilag nem is fedi teljesen a valóságot, hiszen ez az 1968-as kiadású regény valójában édesanyám tulajdonát képezi), amit már nem is egyszer olvastam. Az úgy indult, hogy mademoiselle hatására kedvet kaptam a régi, békebeli lányirodalom újra felfedezéséhez, egyúttal párom ötletét is megvalósítottam azáltal, hogy meghirdettem magamban az ártatlan áprilist. Ennek keretében csakis olyan könyveket veszek a kezembe áprilisban, amiket gyermekkoromban olvastam, esetleg olvasnom kellett volna. (Ez alól kivételt képez Az öngyilkos szüzek, amit szintén áprilisban olvastam az Amadea által meghirdetett online könyvklub- alias OKK- miatt. Erről bővebben később...) Megvettem hát a következő pöttyös és csíkos könyveket az antikváriumban: Jean Webster-Nyakigláb apó; Szalay Lenke- Mogyoró, Mogyoró kinövi a kabátját, Te már nagylány vagy, Mogyoró!; illetve Nagy Katalin Próbarepülés című könyvét, ami az Intőkönyvem történetének folytatása.

Jelen könyv főhőse Melinda, hetedik osztályos tanuló. Tiszaáron nevelkedett nagyszüleinél egészen a történet kezdetéig, ám meghal szeretett nagyapja, ő pedig kénytelen Pestre költözni édesanyjához és az őt folyamatosan nevelni akaró nagynénjeihez. 12 intőjének történetét meséli el most nekünk, ezeken keresztül bontakozik ki egész élete. Kamasznak lenni nem könnyű, ezt mindig is tudtuk, Melinda életét azonban külön keserítik a már említett nagynénik, élükön Tantikával, a legidősebbel; egy lehetséges mostohaapa felbukkanása; és természetesen a tanárok, akik előszeretettel adnak intőt az amúgy végletekig tisztességes emberlánynak.

Mindenképpen jó döntés volt a könyvet újra előkapni, bár nem tudom, mennyire ábrázolja reálisan az írónő az akkori ifjúságot... Aztán persze lehet, hogy akkoriban minden kamasz matekversenyről matekversenyre járt és önkéntesen szervezett tánctanfolyamon vett részt. Mindenesetre jó ebben hinni...