2009. április 11., szombat

Susan Loomis: Ház a Tatin utcán

Rólam tudni kell, hogy szinte soha nem főzök. Azt szoktam mondani általában, hogy gyakorlatilag (egyelőre!) 2 heti menüt tudok megfőzni és abból három étel mirelit. Igaz, meggyőződésem, hogy szakácskönyvből szinte bármit képes lennék összerittyenteni, ha arról lenne szó, de mivel nincs még saját háztartásom, ezért még ez sem túl gyakori. Az is ritkaságszámba megy hát, hogy én gasztronómiai könyveket olvasgassak, de most kadarm reklámjának köszönhetően valahogy úgy döntöttem, mégis kivételt teszek...

Susan Loomisról annyit kell tudni, hogy létező személy, aki fiatalon beiratkozott egy párizsi főzőiskolába. Évekkel később egy szakácskönyv megírásával bízzák meg, ekkor férjével és kisfiával költözik Franciaországba, pontosabban egy normandiai kisvárosba, amely a Louviers nevet viseli. Itt anyagi határaikat feszegetve teremtenek otthont, és felfedezik a francia élet gyönyöreit és visszásságait: a veszekedős ügyintézést, a sajátos gyermeknevelést, a törvények közötti finom lavírozást, és hál'istennek a francia konyhát is... A munkamegosztás a következő módon történik: a férj építi a házat, a gyerek suliba jár, Susan pedig főz és ír...

Mindebből pedig egy nagyon szórakoztató, étvágygerjesztő, varázslatos könyv jött létre. Loomis olyan érzékletesen ír le mindent, hogy az ember azonnal Louviers-be szeretne utazni, hogy lófráljon egyet a városban, bemenjen a henteshez, és fürödjön egyet a tóban. Én a könyv olvasása közben folyamatosan éhes voltam, valószínűleg ez vehetett rá, hogy a fejezetek végén álló receptekből egyet-kettőt ki is próbáljak. Íme a Békítő kifli és a Dordogne-i krumplis lepény:





9 megjegyzés:

annamarie írta...

Ezt a könyvet már én is feltettem a listámra, remélem nyáron sor kerülhet rá!
Köszi az ajánlót! Mennyire volt szerelem? Mert a könyvtárunkban a szerelem kategória alatt fut?

stippistop írta...

:oD ezen jót nevettem, gyakorlatilag nulla egységnyi szerelem volt a könyben...igaz, susan a történet egy pontján férjhez ment, de ezzel az erővel minden történet szerelem kategóriába sorolható... :o)
nagyon ajánlom a könyvet!

annamarie írta...

Volt ennél durvább is. Sokáig nem találtam Cronin-nak a Réztábla.. c. könyvét, szóltam a könyvtárosnak, (mondjuk ez régen történt, régi könyvtárossal) Szal' azt mondta, néztem a kriminél?
Azóta sem olvastam, de kiderült egy fia gyilkosság sincs benne...

stippistop írta...

:o) vajon elolvassa valaki ott legalább a fülszövegeket?!

Csenga írta...

Hihiii ez jó, még hogy a Réztábla....krimi.Néha a könyvtárosok nemhogy segítenek eligazodni,hanem inkább összekuszálják szegény olvasót.

Unknown írta...

Én nagyon szerettem ezt a könyvet! Azt ugye tudjátok, hogy folytatása is van? Az életünk a Tatin utcában
Ajánlom azt is!

stippistop írta...

igen, igen, megvettem azt is anno akciósan! most látom, milyen jó vétel volt. a folytatás ugyan még vár rám a polcon, de jó ránézni, mert tudom, hogy hasonlóan jó élmény lesz... :o)

Unknown írta...

Nekem mindkét könyve nagyon tetszett. A másodikból Audrey joghurttorta-ját tudom melegen ajánlani édesszájúaknak. Eddig minden alkalommal, mikor sütöttem, nagy sikere volt. :o)
A HVG is írt róla, pont ez a recept szerepelt benne: http://hvg.hu/panorama/20090312_Louviers_normandia_Susan_Loomis.aspx

Borostyán írta...

Szia Emőke,

Ugyan én még nem olvastam ezt a könyvet, azért köszönöm a linket a recepthez. Nagyon jónak tűnik nyami!