Tilo a fűszerek mestere. Indiai születésekor a Nayan Tara nevet kapta, ám kalandok, varázslatok, misztikum és szerencse segítségével Tilová, egy fűszermesternővé vált.Ők egy tanulási folyamatban, kiválasztottként válhatnak (alakulhatnak) fűszermesternővé, akiknek szigorú szabályok szerint kell élniük: nem léphetnek ki a boltjukból, nem nézhetnek tükörbe, nem érinthetnek meg embereket, egyformán kell érezniük az emberek iránt…
Tilo egy éve vezeti az oaklandi fűszerbazárt, ide jöttek segítségért, beszélgetésért, megértésért az USA-ba vándorolt indiaiak, a helyiek. Egy napon belép a boltba egy „amerikai”, akibe szerelmes lesz. Az egész élete során kevéssé szeretett nőben fokozatosan megfogalmazódik, hogy a fűszerek iránt tisztelet érez, ám az emberi szerelem adakozó, heves és követelő. Tilo próbálja észérvekkel távol tartani magát ettől az érzéstől, hogy „szíve ismét a fűszereké legyen”,( mert a fűszerek egyre kevésbé mutatják neki az utat), de a szerelem érzése miatt fokozatosan mond le a szabályok betartásáról, de azzal is tisztában van, hogy ennek következményei lesznek. A történet néhány indiai hagyományt érintve meséli el a bevándorlók nehézségeit, Tilo eddigi életét, a szerelem „pusztító” érzését.
Chitra Banerjee Divakaruni dínyertes író és költő, aki témáiban a dél-ázsiai helyzetet, a nőket, a bevándorlás témakörét a mágiával és a misztikummal fűszerezi.
A könyv számomra kissé vontatottan kezdődött, de aztán olvasmányosabbá, folyamatosabbá vált.
A fejezetek a fűszerek nevét viselik, ezek varázslatos tulajdonságait a boltba betérő emberek életén keresztül is
merjük meg, akiknek története, élete a történetben vissza-visszatér. A regény –véleményem szerint-néhány hetet ölel fel. Az írónő társadalmi kérdéseket is feszeget, azaz hogyan képesek a bevándorlók lassacskán „amerikanizálódni”; arra keresi a választ, hogy „tisztában lehet-e valaki is azzal, hogy valójában mi akar?”
Tilo történetének a vége teljesen meglepett, nem számítottam erre a végszóra; olvasás közben 2-3 másik befejezést alkottam meg magamnak. (egyiket sem árulom el… :))
2 megjegyzés:
Én filmen láttam csak. Kellemes kis szerelmes történet, némi varázslattal megspékelve (pl. amikor Tilo a film végén a vörös paprikák tüzében ég el ... aztán mégsem).
jujj, én is a filmet láttam. nem is tudtam, hogy megjelent nálunk könyvben... köszönöm, f-andi! :o)))
Megjegyzés küldése