"A lányom 1996.július 16-án kattant be.Tizenöt éves volt ekkor ,és összeomlása mindkettőnk életét gyökeresen megváltoztatta.-Úgy érzem,csak utazom,csak utazom,és nincs hova visszatérnem-mondta a tisztánlátás pillanatában." A szerző azt az időszakot örökítette meg könyvében, mikor a lánya Sally egyik percről a másikra a mániás depresszió őrületébe zuhant. Voltak ugyan előjelek, de az apa a lánya érzékeny művészlelkének tudta be a furcsaságokat. Aztán arra gyanakodott, hogy Sally a drogokhoz nyúlt.... Egy nap, mikor Sally saját apjára is rátámadt, kórházba vitte Sallyt ahol lesújtó volt a diagnózis - Bipoláris1, mániás depresszió-túláradó érzelmek, erős vonzalmak és képzelőerő - Virginia Woolf is ebben a betegségben szenvedett. Sally valamiféle messiásnak képzelte magát, akinek az volt a feladata, hogy felnyissa az emberek szemét, és megmutassa nekik,h ogy mindenkiben ott lakik az isten, zaklatta az embereket az utcán, a kávézókban, ha pedig apja vigyázott rá, dührohamokat kapott.
Sally 24 napig volt a zárt osztályon - ahol jóformán csak leszedálták - az orvosok szerint az ilyen betegeknél nincs más választás, hiszen annyira túlpörögnek, hogy akár meg is halhatnak a kimerültségtől. Az orvosok szerint csak várni kell, hogy az illető kijöjjön belőle és kész....
Lassan csökkentették a gyógyszer adagot és Sally mikor tudatánál volt belátta, hogy beteg... Nehéz és hosszú év kellett ahhoz, hogy Sally önálló életet élhessen, a váratlan visszaesések, az örök készenlét, a kiszámíthatatlanság, a gyógyszer romboló ereje és hatása majdnem maga alá gyűrte Sally apját és Sally nevelőanyját is. Az író szerint a legrosszabb ebben a betegségben, hogy nem tudhatod mi lesz a következő lépés, mint például egy rákos betegnél van egyfajta protokoll ami némi biztonságot ad a betegnek, de a depresszióhoz sokszor nem az orvosok adnak gyógyulási útmutatót, hanem magának a betegnek és családjának kell "felébresztenie" a beteget.
Sally állapota éppoly hirtelen javult mint mikor összeomlott, egyik reggel összefüggő párbeszédet folytatott apjával a reggeliről - Michael el sem mert hinni... Azóta Sallynek már kétszer is újra meg kellett küzdenie a benne rejlő szörnnyel.
Izgalmas, érdekfeszítő és egyben lesújtó képet kaphatunk egy olyan betegségről ami örök stigmát jelent annak, akit megtalál. Azt gondolom, hogy aki ilyen helyzetben család nélkül marad, annak sajnos nagyon kevés esélye van arra, hogy életképes maradjon... Bepillanthatunk a zárt osztály világába, az orvosok apatikus nyugalmába a családtagok kétségbeesésével ellentétben,é s magába a betegségbe, és abba a szörnyű helyzetbe, hogy a mai napig vajmi keveset tudunk erről a sokakat sújtó rémálomról.
Annyira közel tudta hozni a szerző a lánya betegségét, hogy olvasás közben folyamatosan attól rettegtem, hogy én is becsavarodom.
Kiadó: Athenaeum
2 megjegyzés:
ez megy is a listámra. Nagyon érdekes és amúgy is érdekelnek az ilyen pszicho témákat feszegető könnyvek.
Nem csodálom, hogy majdnem becsavarodtál.
Még jó,hogy nem egy vastag kötet!!
Kicsit tartottam tőle,hogy olyasmi lesz mint a Prozac ország-az unalmas volt,nem is bírtam végigolvasni,de ez nagyon izgalmasan van megírva.
Megjegyzés küldése