2009. június 23., kedd

Neil Gaiman: Coraline


Hah, mostanában úgy tűnik, csupa olyan könyvet olvasok, amely vagy gyerekeknek szól, vagy gyerekekről, vagy mindkettő. Ez a könyv, hááát, ez inkább egy gyerekről szóló, de nem feltétlenül gyerekeknek íródott könyv, azt mondanám rá, hogy rémmese.

Főszereplője Coraline, kilétét tekintve egy kíváncsi, általában rettenetesen unatkozó kislány. Szüleivel éppen új lakásba költözik, ami tele van különc figurákkal, furcsa helyekkel. Sok hát a felfedezni való. Rögtön itt van egy ajtó, ami első látásra úgy tűnik, nem vezet sehová. Második látásra viszont kiderül, hogy lakásuk hasonmását rejti, benne szülei -majdnem- tökéletes másával. A 'majdnem'-be beletartozik, hogy ezek a lények fekete gombszemmel és gonosz szándékokkal rendelkeznek. Coraline hamarosan felfedezi, hogy csapdába került szüleivel és jónéhány másik gyermekkel egyetemben. Rajtamúlik, hogy kiszabadítsa a gyerekek szellemét, és kiváltsa saját és szülei életét.

Tetszett. Valószínűleg gyermekanalitikus szerzőknek is tetszene, mind a tíz ujjukat megnyalnák utána. Én mindenesetre felkészültem rá, hogy nagyon rémisztő lesz, mint ahogy felkészülsz egy filmre, amire azt mondják, hogy nagggyon jó. És akkor észreveszed, hogy nem is olyan jó. Vagy hogy nem is olyan rémisztő... Ez a hátránya, ha könyves blogokat olvasol. Ne tedd! ;o)

2 megjegyzés:

evikusz írta...

Jajj, én láttam a filmet és iszonyatosan tetszett.

Karácsonyi lidércnyomás után nem is vártam mást. Nagyon jó! Kíváncsi lennék a könyvre is, nem is tudtam, hogy kiadták.

Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem!

stippistop írta...

én még mindig csak álmodozom a filmről, nem akartam megnézni, mielőtt nem olvasom a könyvet.

remélem, tetszeni fog Neked a könyv!