Nem a Peter Mayle-tól megszokott franciaországbeli és provance-i kalandokban, útleírásokban és gasztronómiai élményekben gazdag könyvet tartja a kezében az olvasó. Pontosabban de. Mert ebben is vannak kalandok, utazások Franciaországban és az USA-ban és olyan éttermi vacsorák, amelyektől a nyál összefut az ember szájában.És mégis más, hiszen ez egy krimi. Ugyan holttest és gyilkosság nincs benne, van viszont gyilkossági kísérlet (nem is egy), képrablás és képhamisítás, autós üldözés, szerelem.
A főhős, André, a félig francia félig angol fényképész, aki mellesleg New Yorkban él, és egy luxus lakáskultúra magazin számára készít fotókat. Egyik megbizatása során véletlenül szemtanúja lesz egy bűnténynek (egy Cezanne festmény ellopásának), amit természetesen megpróbál felgöngyölíteni.
A regény hangulata nagyon tetszett, bepillantást kapunk a luxus, a drága éttermek, szállodák, francia tengerparti nyaralók világába.
Ami zavaró volt, hogy néha teljesen váratlanul egy-egy cirkalmas és dagályos mondat érkezett a semmiből minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a szöveg addigi és azután következő többi részével minden összhangot nélkülözve. Tulajdonképpen már az első oldalon volt egy ilyen, akkor egy kicsit el is bizonytalanodtam, de aztán továbbolvastam, és nem bántam meg. Nem tudom megmondani, hogy ez az író vagy a fordító hibája-e (megnézek majd egy eredeti angol kiadást ha utanba kerül, hogy el tudjam dönteni ezt a kérdést).
Kétféle borítóval találtam meg a könyv képét az interneten, mindkettő az Ulpius-ház kiadása. Jobb felső sarokban látható az a borító, amellyel én olvastam. Eddig nem tudtam mire vélni, mert nagyon szép enteriőr ugyan, de úgy éreztem a regényhez vajmi kevés köze van, inkább egy francia vidéki otthonokkal és lakberendezéssel foglalkozó albumban tudnám elképzelni. Aztán megláttam a másik borítót (bal kép), és akkor jöttem rá, hogy az általam olvasottnál a két könyvespolc között, a kanapé felett az üres hely egy hiányzó képet "ábrázol" a falon. Addig valami ablaknak hittem...
Összességében jó kis nyári szórakoztató olvasmány, pihenéshez, kikapcsolód áshoz. Ha egyáltalán nincs pénzünk nyaralásra idén, inkább nem ajánlom, mert csak a szívünk fog fájni....
Eredeti cím: Chasing Cezanne
Kiadó: Ulpius-ház, 2004
267 oldal, keménykötés
1 megjegyzés:
Én is ablaknak hittem, és már régóta érdekel. Továbbra is elakarom olvasni, még akkor is ha idén nem futja nyaralásra:). Amúgy imádom Cezanne képeit. Egyik kedvencem.
Nagyon jó kis bejegyzés.
Megjegyzés küldése