Catrin Collier: Az Utolsó Nyár

Nem tudom miért, de most hogy befejeztem a könyvet alig tudok róla irni.....pedig nem volt rossz könyv,de talán azért mert annyira érdekesnek akarta a szerző megirni,hogy a végét összecsapta,és túl sok volt benne a mindenki mindenkinek a rokona szál.

1939-ben Charlotte 18 éves,és a születésnapi partija után már csak férjhez menésre gondol.Egy Porosz gróf meg is kéri a kezét,és a lány azt gondolja naivan,hogy ez szerelem.

Azután kitör a háború és édesapja halálával kezdetét veszi,Charlotte felnőttkora.

A házassága nem úgy sikerül ahogy azt ő eltervezte,nem egy talpig úriember vette el,hanem egy rideg katona akit a háború elszólit a lány mellő,ahogy testvéreit is.

A történet a szokásos forgatókönyv szerint halad tovább-az egyedüli helytállás a családi birtokon,az éhezés,nélkülözés,aggódás a harcoló testvérekért-egy érdekessége a történetnek,hogy a második világháborút ezúttal egy német család szemszögéből ismerhetjük meg. Kiderül,hogy a német emberek éppúgy szenvedtek Hitlertől mint az ellenség.

Charlotte testvére egy a Hitler elleni merénylet elkövetői közül,és miután kiderül,hogy a merénylet sikertelen volt,a családnak menekülnie kell Hitler bosszúja elől.Ez egyben azt is jelenti,hogy Charlottnak el kell búcsúznia attól a férfitól akit igazán szeret-egy orosz hadifogolytól....

A könyv naplószerűen van megirva,Charlotte idős emberként olvassa újra a nyolcvan évvel ezelőtt papirra vetett sorait.És miután kiderül,hogy rákos,úgy érzi itt az idő,hogy visszatérjen a hazájába a családi birtokra ahonnan egy hideg téli napon elmenekült.Unokája kiséri el,akinek Charlotte ajándékba adja a naplóját.

A történet eleje nagyon tetszett, a bál, a szép ruhák,suhogó selymek,grófok ,szerelem............és bár a folytatás is cselekményben gazdagon van megirva,mégsem tetszett annyira.Lehet túl sok háborús történetet olvastam mostanában.

A boritóról csak annyit,hogy nem lenne rossz,ha nem egy ilyen történethez készitették volna. Hasonló sztori a Tanúnk a hold-néha olyan érzésem,volt ,hogy azt a könyvet olvasom újra. Annak viszont jobb a boritója!