Az Üvöltő szelek történetét már mindenki ismeri. Több film is készült már belőle. Én csak most szántam rá magam, hogy elolvassam, annak ellenére, hogy jó ideje ott volt már a polcomon. A történet röviden:
A történet középontjában Cathrine Earnshaw, a földesúr lánya és Heatcliff, a talált gyerek szerelme áll. A társadalmi különbségek miatt, azonban mégsem lehetnek egymáséi. Cathrine hozzámegy a gazdag Edgar Linton-hoz és ettől fogva Heatcliff amúgy sem túl „bársonyos” jelleme végleg durvává, keserűvé válik, majd bosszúból elveszi Edgar húgát. Természetesen mindkét házasságból gyermek születik. Cathy (Cathrine lánya) és Linton (Heatcliff fia) egymástól nem messze nőnek fel. Linton beteges, gyenge fiú akinek apja szerint napjai meg vannak számlálva. Heatcliff erőszakkal fiához kényszeríti Cathy-t, hogy fia halála után rátegye kezét annak vagyonára. Fia és Cathy apjának halálát követően megkaparintja a teljes vagyont. Cathy sok viszontagságot követően végül mégis boldogságra talál, Heatcliff minden próbálkozása ellenére.
Heatcliffen végül elhatalmasodik a téboly és egy reggel holtan találják.
Miközben olvastam a könyvet sokszor úgy éreztem, hogy a mai szappanoperák szerzői is kitűnően jól ismerik történetet. Nagyívű szerelmi történet, sok bonyodalommal némi kísértethistóriával fűszerezve. A karakterek alaposan ki voltak dolgozva. Személy szerint engem az ifjabb Heatcliff halálra idegesített nyávogásával. Apja kegyetlenségét megpróbáltam megérteni, bár helyenként nem sikerült. Szegény Cathy-t sajnáltam, hogy a származása miatt kellett szenvednie.
Személy szerint nehéz volt kibogoznom, hogy ki kinek a kicsodája, sokszor vissza kellett lapoznom, hogy megértesem kiről van szó és a jelenben vagy a múltban vagyunk-e. Lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, de én azt a konzekvenciát vontam le a történetből, hogy a szerelem nem is olyan jó dolog.
Mindent összevetve nem volt rossz a könyv, kissé talán lassú. Nem valószínű, hogy még egyszer elolvasom, de egyszer mindenkinek el kell olvasni.
15 megjegyzés:
hát ennyire nem vagyunk egyformák. Én nem ezt olvastam ki a könyvből, hogy a szerelem nem is olyan jó dolog... persze volt egy ilyen oldala is a történetnek, de a legtöbb szerelemben azért valaki szenved, nem? Én lassúnak sem éreztem, sőt... És tetszett a hisztis Cathy és a pokróc Heathcliff, nagyon is. végre egy könyv, ahol a főszereplők nem voltak teljesen 100-asok és tökéletesek sem...;-)
A karakter formálás nekem is tetszett mert nem átlagos.
Én most elég szkeptikus korszakom élem szerelmi téren úgyhogy annak a számlájára írom!
És nem vagyunk egyformák tényleg, de ez a jó!
én nagyon szerettem ezt a könyvet, mikor olvastam
tudom, hogy a többség inkább Jane Eyre párti, de szerintem az Üvöltő szelek is ott van a szeren
nekem az tetszett benne igazán, ahogy a jelennel mintegy keretbe foglalta az írónő a múltat, meg amit szeee is említett, hogy alig volt az egész történetben egy normális ember
számomra nagyon meggyőző mű, érdemes vele foglalkozni
nálam is abszolút az Üvöltő szelek a kettő közül a nyerő. Olyannyira, hogy a Jane Eyre-t képtelen voltam végigolvasni....
Én is Jane Eyre párti vagyok.
Az Üvöltő szeleket nem olvastam, bőven elég volt a film számomra.
Miután végignéztem (A Ralph Fiennes féle volt) nem éreztem úgy hogy el kéne olvasnom. :( Nekem annyi elég volt. :(
Tényleg ízlések és pofonok. Jane Eyre -t régebben olvastam még tini koromban akkor tetszett.
Ezt a könyvet kétszer kezdtem el, másodszor már több mint a feléig eljutottam, de egyszerűen nem bírtam végigolbasni. Pedig amúgy nem keveset olvasok, de ez a könyv számomra olvashatatlan .
én olvastam ezt is, meg a Jane Eyre-t is, meg még sokat Bronte-éktól, de sok minden miatt Charlotte az, aki szerintem a legjobban ír.
nekem tetszett az Üvöltő szelekben az az egyszerű primitívség, ami a szereplőket jellemezte. Emily ezt nagyon jól meg tudta jeleníteni. nekem sem az jött le, hogy szerelmesnek lenni rossz, inkább az, hogy minél egyszerűbb valaki, annál állatibb és végletesebb érzelmeket képes produkálni.
én egyébként betiltanám ezeknek a könyveknek a megfilmesítését, úgyis csak elrontani tudják, egy csomó mindent kihagynak, és ha előbb látjuk a filmet, akkor már el sem akarjuk olvasni.
megfigyeltétek már, hogy az Üvöltő szeleket mindig a Jane Eyrehez hasonlítják?:) pedig nem sok közük van egymáshoz, egészen más karakterek, egészen más stílus, más az írója is.
Nima nekem pont ez nem tetszett benne, amit írsz:
"minél egyszerűbb valaki, annál állatibb és végletesebb érzelmeket képes produkálni"
Ez az állatias szerelem volt az ami kiverte a biztosítákot. :(
Nekem meg pont az az állatiasság tetszett benne. Mert annyival izgalmasabb, mint a fátyolos szemű, zsebkendővel integetős szerelem. Meg aztán valljuk be, kiben nincs egy kis állat? ;-) De persze nem vagyunk egyformák...:-)
Ohoho szeee! :P Bennem másmilyen állatiasság van :D
:D
Jesszus :D
azért jobb, hogy nem fejtegettem bővebben ezt az állatiasságot.:D
Ajjaj hogy hova eljutottunk? Állatiasság? Na de lányok.
Nima! Én sem azt mondtam, hogy rossz dolog, csak hogy nem minden rózsaszín, mint ahogy egyesek szeretnék elhitetni.
Megjegyzés küldése