Sokat gondolkodtam már azon, hogy ha valaki megkérdezné tőlem, szerintem mitől jó egy könyv, mit válaszolnék. Ma Saramagotól kaptam egy lehetséges választ.
"Még nem tudja, hogy néhány nappal a halála előtt megérzi, eljött a vég, és elindul, végigjárja birtoka összes fáját, megöleli a törzsüket, elbúcsúzik tőlük, barátságos árnyékuktól, gyümölcsüktől, melyből már nem eszik többet. Mert eljön a nagy árnyék, míg fel nem támasztja őt az emlékezet az elárasztott gyalogúton, vagy a homorú égbolt és a csillagok örök kérdő tekintete alatt. Milyen szót mond majd akkor?"
Annak ellenére, hogy nem túl kellemes helyen, egy várócsarnokban olvastam ezeket a szavakat, éreztem a lelkemben (ott, a szív körül) azt a meleg szorítást, amit talán még irodalmi mű hatására nem tapasztaltam korábban...
3 megjegyzés:
Ez tényleg szép, még akkor is, ha nem teljesen értem...:-) Egyébként ez milyen könyv, novellás?
Visszaemlékezések az író gyerekkorából, nem sztorik, nem novellák, amolyan események,érzések, melyek hatással voltak így-vagy úgy Saramago életére. A lényege - nekem - az volt, ahogy ír, amit írt, az szerintem inkább neki fontos...
Húúú... nem tudom, ezt most így fogod-e érteni, remélem, valamit azért sikerült elárulnom róla:-)
aha, értem. mármint hogy miről szól a könyv :-)
Megjegyzés küldése