2009. április 16., csütörtök

Anna Godbersen: Luxe girl

Borostyán is back! :P

Hiányoztam? Ha a válasz igen, akkor jó hír, hogy mostantól (remélhetőleg) többet leszek.
Szüneteltetésemről majd többet később, ha már aktuális lesz. :P

De most, lényegre fel!

Az újabb könyv, amit olvastam ez a kis finomság volt Anna Godbersentől.

Az, hogy ez a könyv a kezembe került igazán szerencsésnek mondható. A könyvtárban bandukolva figyeltem fel az újonnan beszerzett könyvek polcára. És ott volt köztük. Hamar lecsaptam rá, mert már terveztem, hogy elolvasom, és a könyvtár újonnan szerzett könyveskínálata piszok hamar megcsappan a szemfüles és sokszor szerencsés kölcsönzők által. (A könyvtárban néha farkastörvények uralkodnak :))



Ha olvasta valaki Edith Wharton-tól az Ártatlanság korát (vagy látta a nagyszerű adaptációt Michelle Pfeiffer-rel, Winona Ryder-rel és Daniel Day-Lewis-zal) akkor könnyedén el tudja képzelni milyen miliőben játszódik ez a történet. A helyszín ugyanúgy New York, az emberek itt is arisztokraták, az intrikák és megvetések ugyanolyanok. A különbség csupán 20 év a két regény történetének korszaka között. Míg az Ártatlanság kora az 1870-es években, addig a Luxe girl első része az 1899-es évben játszódik.

A regénynek több főszereplője is van, a szálak azonban sokszor külön-külön futnak, hogy aztán egy közös pontban mégiscsak bonyodalmakat és félreértéseket okozzanak. A történetet több szemszögből mesélik el, nincs két egyforma látásmód. És ami a fő: mindenki szerelmes valakibe. Az egész egy temetéssel (és egyben a könyv végével) kezdődik. A gyönyörű Elizabeth Holland a new york-i elit tündöklő csillaga tragikus módon életét vesztette egy lovas kocsi balesetben, testét örökre elsodorta a folyó. A többi főszereplővel és jellegzetes vonásaikkal már itt a gyászolók között megismerkedhetünk. Itt van például Penelope Hayes, Elizabeth legeslegjobb szintén gyönyörű barátnője, akiről hamar kiderül, hogy képtelen veszíteni, és addig nem nyugszik, amíg meg nem kapja amit akar. Ezúttal Elizabeth vőlegénye, Henry Schoonmaker kell neki. Henry nem szerelmes Elizabeth-be, unalmasnak és szenteskedőnek találja, olyan valakinek, aki mellett szabados életvitele miatt állandó lelkiismeret furdalás és bebörtönzés várna rá. Ő valaki másba szerelmes, Diana Holland-be, aki történetesen Elizabeth két évvel fiatalabb húga és nővérével ellentétben igencsak sok lázadó gondolattal, különcséggel és életörömmel áldotta meg az Ég. Diana viszontszereti a férfit, de jó testvérhez méltóan igyekszik ellenállni a kísértésnek, annak ellenére, hogy megveti a nővérét annak szolgai és erényes természete miatt. Elizabeth pedig… nos, ő sem szerelmes a vőlegényébe, ő Will Kellert szereti már évek óta (egy igen alacsony származású férfi), de mivel családja sorsa azon múlik kihez megy férjhez, így beleegyezik a házasságkötésbe a Schoonmaker birodalom egyetlen férfi örökösével. Will Keller viszontszereti Lizt, és el akarja venni feleségül, Liz azonban a családjához hűen állandóan nemet mond neki. Lina a komornája szintén szerelmes Will-be, és tiszta szívből gyűlöli Elizabethet, amiért az elcsábította a fiút. Aztán Elizabethet baleset éri, és a főszereplők közül sokan fellélegezhetnek. Lehetséges, hogy egyiküknek köze van a balesethez?

Ez már nem is szerelmi háromszög, hanem sokszög, ennek ellenére könnyen követhető a történet. Izgalmas fordulatokkal teli írás, és a stílus is tetszetős. A főszereplők elevenek, jó jellemábrázolást kapunk mindegyikükről. Maga Anna Godbersen is beismeri, hogy Edith Wharton nagy hatással volt rá, és szereti olvasni a könyveit. Az ő tiszteletére nevezte Elizabeth és Diana nagynénjét Edith néninek.

Ez a történet egy sorozat első része. Itthon meghagyták a Luxe címet, de az Ulpius kiadó mellé biggyesztett egy „Girl” jelzőt is, feltételezem a Bad Girl sorozatuk mintájára lépték ezt meg, így csábítva annak a szériának az olvasótáborát is. Nem olvastam a Bad Girl sorozatot, így nem tudom megmondani, hogy azok, akik szeretik azt olvasni, mennyire lehetnek elégedettek vagy csalódottak. Azok viszont, akik szeretik az intrikus történeteket, egy jó írónő tolmácsolásában, és kedvelik a XIX század végi korszakot, azok nem csalódnak majd.

A borító gyönyörű, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezért a HarperCollins-é az érdem, az Ulpius helyesen döntve „csupán” átvette az eredetit. Ennél szebbet és gusztusosabbat nem tudtak volna adni nekünk így igazán dicséretre méltó, hogy nem játszadoztak a borítóval.

Ami viszont kissé zavar engem az az, hogy a címlapon lévő lány (Elizabeth) nem igazán korhű ruhában és frizurában tetszeleg. Ettől még változatlanul szemet gyönyörködtető az eredmény, de azért én hiányolom azokat a szép XIX. század végi ruhákat. :P






Ugye, hogy mások a ruhák?









A sorozat második része május 30-án várható magyarul, míg Amerikában októberre ígérték a negyedik rész megjelenését. (Ha valaki a Bookline-on szeretné megkeresni a könyveket, akkor ne az író nevével tegye azt, mert elírták a szerző nevét... A Luxe szóval érdemes kutatni!)

Sorrendben a könyvek címei:

Luxe (ennek borítóján Elizabeth)
Rumors (a borítón Penelope)
Envy (a borítón Diana)
Splendor

A könyvsorozat hivatalos honlapja itt található.







Azért kap csak 8 csillagot, mert nem gondolkodtat el, "csak" szórakoztat, és még egy csillag minusz jár neki mert a végén azért nincs olyan oltári nagy meglepetés.



Borostyán, 2009. április 16.

4 megjegyzés:

szeee írta...

De jó, hogy olvastad (valaki, akinek adok a véleményére...). Valamiért nekem is megakadt a szemem ezen a könyvön (lehet, hogy a borító miatt? a szép borítók a gyengéim...:P), de lehet, hogy előbb Edith Whartont veszem célba.

Borostyán írta...

Nem rossz ötlet, de annyit azért tudni kell Edith Whartonról, hogy ő abban az időben volt fiatal, amikor az Ártatlanság kora játszódik. Ő sokkal intrikusabb és sötétebb látásmódú ezzel a korszakal, mint a modern Anna Godbersen.

szeee írta...

Persze, épp azért gondoltam először őt, mert ő akkor élt. És így talán hitelesebb.(hehe, most látom, hogy ez a Godbersen kisasszony 1980-as születésű...)

Borostyán írta...

Na igen, a mi korosztályunk. :P

Ő kicsit habosabb babosabb módon ábrázolja a dolgokat, de nekem még így is tetszett. :D