Békés Pál: Csikágó - gangregény

Iscnor már vagy 1 éve ajánlotta nekem ezt a könyvet, de bevallom, a címe miatt kicsit tartottam tőle. Nem tudom miért, de azt hittem, hogy a pesti Csikágóban valami nagyon primitív, bűnöző jellegű embercsoportról lesz szó. De egyáltalán nem ilyen emberek szerepeltek benne, hanem "normális, átlagemberek" (ha létezik egyáltalán ilyen) életének egy-egy rövid szakaszát ismerhetjük meg a könyvben.

A kötet hat rövidebb történetet tartalmaz, mindegyik sztori főszereplőjének köze van Csikágó függőfolyosós, gangos házaihoz, amelyek a Keleti Pályaudvar melletti részen találhatóak Pesten. Nem egy jó környék, sokféle ember él, élt itt. A történetek ugyanis a XX. század elejétől a végéig mozognak időben. Különlegességük, hogy a helyszín gyakorlatilag ugyanaz - a Bethlen tér és környéke - és az egyes történetek szereplői között is érdekes átfedések vannak. Az egyik történet mellékszereplője a következő, vagy az az utáni főszereplője lesz. Nagyon érdekes "játéka" ez az írónak, és ahogy olvastam, az jutott eszembe, hogy ha van Isten vagy valaki ott fenn, aki mindent lát, milyen jól szórakozhat az egyes emberi sorsok véletlenszerű összefonódásán, kereszteződésén... Mert valóban szórakoztató, de egyben megdöbbentő is volt látni, hogy bizonyos véletlenek hogyan kapcsolnak össze vagy éppen választanak szét embereket, anélkül, hogy ők tudnának róla...

Ami a stílusát illeti, már az első 3 oldal után imádtam... Békés Pál valami nagyon kellemes hangnemet üt meg, nagyon ért a meséléshez, jó olvasni. A kellemes hangnemhez jön még az ismerős környék, az ismerős politikai helyzet: egyáltalán, az ismerős magyar élet - és valami nagyon szívet melengető dolog sül ki belőle. A 6 fejezet mindegyike szép-szomorú történetet tár elénk - különösen tetszett Az amerikai nagybácsi és a Dr. Puszin tévedése. Igazi magyar sorsok elevenednek meg előttünk. Nagyon ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik valamiért idegenkednek a kortárs magyar irodalomtól (mint én korábban), mert szerintem meg fognak lepődni...:-)