Susan Loomis: Ház a Tatin utcán

Rólam tudni kell, hogy szinte soha nem főzök. Azt szoktam mondani általában, hogy gyakorlatilag (egyelőre!) 2 heti menüt tudok megfőzni és abból három étel mirelit. Igaz, meggyőződésem, hogy szakácskönyvből szinte bármit képes lennék összerittyenteni, ha arról lenne szó, de mivel nincs még saját háztartásom, ezért még ez sem túl gyakori. Az is ritkaságszámba megy hát, hogy én gasztronómiai könyveket olvasgassak, de most kadarm reklámjának köszönhetően valahogy úgy döntöttem, mégis kivételt teszek...

Susan Loomisról annyit kell tudni, hogy létező személy, aki fiatalon beiratkozott egy párizsi főzőiskolába. Évekkel később egy szakácskönyv megírásával bízzák meg, ekkor férjével és kisfiával költözik Franciaországba, pontosabban egy normandiai kisvárosba, amely a Louviers nevet viseli. Itt anyagi határaikat feszegetve teremtenek otthont, és felfedezik a francia élet gyönyöreit és visszásságait: a veszekedős ügyintézést, a sajátos gyermeknevelést, a törvények közötti finom lavírozást, és hál'istennek a francia konyhát is... A munkamegosztás a következő módon történik: a férj építi a házat, a gyerek suliba jár, Susan pedig főz és ír...

Mindebből pedig egy nagyon szórakoztató, étvágygerjesztő, varázslatos könyv jött létre. Loomis olyan érzékletesen ír le mindent, hogy az ember azonnal Louviers-be szeretne utazni, hogy lófráljon egyet a városban, bemenjen a henteshez, és fürödjön egyet a tóban. Én a könyv olvasása közben folyamatosan éhes voltam, valószínűleg ez vehetett rá, hogy a fejezetek végén álló receptekből egyet-kettőt ki is próbáljak. Íme a Békítő kifli és a Dordogne-i krumplis lepény: