Alice Sebold: Komfortos mennyország

„Susie Sailfishnek hívtak; a családunknak már csak ilyen halneve volt. Tizennégy éves múltam, amikor 1973.december 6-án meggyilkoltak.” Így kezdődik a könyv, és én azonnal lekaptam egy könyvtári polcról. Semmit nem hallottam a regényről, de a borító és ez a két sor kíváncsivá tett.

A történet egy 14 éves „olyan voltam, mint a többi” lány szájából hangzik el, akit a zöld házban lakó szomszéd megerőszakolt és meggyilkolt. Susie a mennyből nézi családja, barátai, néhány ismerőse boldogulását; tulajdonképpen egy évvel fiatalabb húgán keresztül éli tovább a földi életet. Drukkol, hogy kiderüljön az igazság, amit a regény végére tulajdonképpen mindenki tud, de nem bizonyított.

Miközben olvastam a könyvet, végig vártam az izgalmat, drukkoltam, hogy történjen valami, hogy kiderüljön az igazság. Szerettem volna sajnálni a lányt, szomorkodni, ahogy ő, de ő nem szomorkodik, egész egyszerűen, tárgyilagosan visszautal életére. Fentről megfigyelve megismeri, megismerteti velünk a szereplőket, az eseményeket.

Az olvasás közben persze megértettem, hogy nem feltétlen a történet, az igazság a lényeg. Amikor ezt elfogadtam, és próbáltam háttérbe szorítani a drukkomat felfedeztem, hogy a történet tényleg egy 14 éves szájából hangzik el, az ő látásvilágával, problémamentességével, szóhasználatával. Fantasztikus előadásmódban tapasztalhatjuk az apa szétesését, aki félti a másik két gyermekét, de mégsem tud túllépni a tragédián. Részt veszünk a család felbomlásán, nézzük, hogy a kisfiúkkal nem foglalkoznak, végül megtapasztaljuk az anya „lelépését”. Végigkövetjük a húg felnövekedését, aki folyamatosan meghalt nővérére emlékezteti az embereket, sőt a gyilkos személyiségéről is próbálunk képet kapni. A történetben folyamatosan jelen vannak volt iskolástársak is, akik fontos karakterek a könyvben. Sajnos a végére sem derül ki a bizonyított igazság, a „volt-szomszéd” továbbra is gyilkolja a lányokat, mégis mindenki felülkerekedik a MÚLT-on, elfogadják a tényeket, próbálják a megbocsátást gyakorolni, és végre tovább élik az életüket. De ehhez kellett kb. 9 év!

(De egyet semmiképpen nem értek: hogy írhatott ilyet a New York Times kritikusa : "Megmutat az olvasónak egy csodálatos tragédiát" )

A könyvből idén filmet készítenek, Susan Sarandon, Rachel Weisz, Saoirse Ronan főszereplésével, én kíváncsian várom!

Borostyán véleménye

Ezúttal egy csodálatos könyvről írom le a véleményem.

Egy 14 éves lány, Susie Sailfish a narrátor, akit iskolából hazamenet a szomszéd elcsalogat, megerőszakol majd meggyilkol. De az élet számára itt nem ér véget: a mennyországba kerül, ahonnan tehetetlenül nézi végig családjának szenvedését. A 13 éves húga Lindsey, a 4 éves kisöccse Buckley és természetesen a szüleik Abigail és Jack Sailfish hetekig reménykednek, hogy Susie csak elveszett, majd kénytelenek belenyugodni, hogy örökre elvesztették. A holtest nem kerül elő, (csak rengeteg vért találnak) és a gyilkos kilétét sem sejti senki. Egy embert kivéve: az édesapát, aki minden porcikájában érzi, hogy a gyilkos nem más mint a szomszédjuk: George Harvey. Mindent elkövet, hogy ezt bebizonyítsa, mindeközben alig veszi észre hogy szinte magára marad.

Susie halála elindított valamit a közvetlen környezetében, valamit ami megváltoztatja az életüket, a gondolkodásukat, a hitüket. Habár nem volt a legnépszerűbb diák az iskolában mindenki szerette és kedvelte, ki ki a maga módján mond búcsút tőle.

Én majdnem végigbőgtem a könyvet. Nagyon megható, újszerű történet. Csak azért adok neki 4 csillagot, mert a könyv közepén egy kissé elnyújtot lett. Na nem sokáig éppen hogy.

A magyar borítóról megjegyezném, hogy nálunk úgy látszik még mindig több a félresikerült végeredmény, mint a szemetgyönyörködtető. Jól lehet az eredeti sem lesz minden idők legjobb design terve, de az mégis sokkal tetszetősebb, egyszerűbb. Néha a kevesebb több.

Fent az eredeti borító található, amelyen Susie karkötője látható (ez is "főszereplő" a könyvben):

A könyv akkora siker lett (főleg az Egyesült Államokban), hogy már filmet forgatnak belőle. Éppen ezekben a hetekben történik mindez, Peter Jackson rendezésében (igen a Gyűrük Ura-s Jackson), az édesapát számomra meglepő módon Mark Wahlberg játssza, a feleségét Abigailt pedig a Múmiából megismert Rachel Weiss. Susie szerepét Saoirse Ronan-ra oszották, akit a mostanában bemutatott Vágy és vezeklés című filmben láthatunk Briony szerepében.

Az írónő - Alice Sebold - egyébként valóban nemi erőszak áldozata volt, ezért foglalkozik ezzel a témával több könyvben is.

Itthon az Európa könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Frissítés: A film előzetese már megnézhető:

A film honlapja: http://www.lovelybones.com/intl/hu/

Borostyán, 2009. január 20.