Fitzgerald utolsó regénye. Pontosabban fél regénye. Befejezetlen, hiszen a 6. fejezet írása közben, 1940-ben szívroham érte és meghalt. Jegyzetei és levelezése alapján azonban kapunk egy képet arról, milyen befejezést szánt a történetnek, mely 1935-ben játszódik, és részben az író, részben pedig egy nagy producer lánya, a 25 éves Cecília meséli el. A főszereplő Monroe Stahr, a karizmatikus zseni producer, aki nagyon lentről jött, fiatalon elvesztette feleségét, a gyönyörű színésznőt, 35 éves korára mindent megszerzett, amit ember megszerezhet, van hatalma, pénze, egy dolog hibádzik: nincs szerelme. Az ő történetén keresztül kapunk bepillantást Hollywood fénykorába. Nem a csillogást, fényűzést, hírességet állítja a középpontba, hanem a nagy (film)gyár működésébe, mindennapjaiba leshetünk bele.
Nagyon érdekes, ahogy megoldja, hogy ketten mesélik a történetet. Érdekes volt számomra azt is látni (az író jegyzeteit, vázlatait olvasva), hogyan áll össze egy regény, Hollywood világán kívül belepillantani egy kicsit az írói kulisszák mögé is.
Élvezetes és elgondolkodtató olvasmány, de hát nem is vártam volna rosszabbat az Elveszett Nemzedékhez tartozó, alkoholista és drogfüggő, különc írótól. A Nagy Gatsby-vel Fitzgerald szerintem saját magának is feladta a leckét, de ez a regény is legalább olyan jó lett volna, ha be tudja fejezni.
Egyetlen problémám a kiadással, hogy rengeteg elütés van benne.
Ahogy egy topiktársunktól megtudtam, a regényből film is készült Robert de Niro főszereplésével Az utolsó filmcézár címmel.
A filmet nem láttam, de szeretném megnézni, mert a könyv nagyon tetszett, jó szívvel ajánlom.
Eredeti cím: The Last Taycoon
Kiadó: Kalligram
Oldalszám: 240
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése