Thomas Moran: Niki titka

A hátoldalon olvastam, hogy ott a helye a könyvespolcokon az Anna Frank naplója mellett. Kíváncsivá tett. A történet a II. világháború utolsó két évében játszódik, amit Niki egy 13(-15) éves fiú mesél el.

Niki legnagyobb titka, hogy egy zsidót rejtegettek a házuknál lévő szénapadláson egy „fülkében”, aminek mérete 4m hosszú, 1m széles, 3m magas volt. Amiért ezt megtették, annak egyetlen hatalmas oka volt: évekkel ezelőtt a halálos vakbélgyulladástól mentette meg a fiút. A háború időszakában ez az ember váratlanul megjelent Niki családjánál, és a régmúltra gondolva bújtatni kezdték.

Csak Niki és barátnője a vak Sigi beszélgetett ezzel a zsidóval, dr. Weiss-szel, naponta kb. 15-20 percet. Tulajdonképpen ők mentik meg az orvost ezzel a cselekedetükkel. A férfi meséléséből, és az iskolai barátok-ismerősökkel történtekből a gyerekek szépen fokozatosan átestek a kamaszkori változásokon, a testiség-lelkiség folyamatain, miközben folyamatosan figyelhettem meg a dr. lelki gyötrődéseit a fülkébe zárás következtében, megismerhettem életét, szerelmét, családját. Nikinek meg kellett küzdenie a folyamatosan visszatérő segíteni-akarás és az árulás nehézségeivel is, végeredményként ez alatt a két év alatt felnőtt, aminek pszichológiai vonalát az író nagyon jól ábrázolta.

(A névből és a történetből azt gondoltam, hogy német/osztrák író, de kiderült, hogy Amerikában született; ez az első regénye.)