2010. január 6., szerda

Sue Monk Kidd:A méhek titkos élete







"Ezentúl, ha megkérdezik tőlem ,mi akarok lenni,ha nagy leszek,azt mondom majd:amnéziás"


Az írónőtől először a Sellő legendáját olvastam,és bár két teljesen különböző témát dolgoz fel,nem gondoltam volna,hogy ez a könyve ennyire tetszeni fog.

A tizennégy éves Lily élete már akkor sem volt éppen boldog mikor még édesanyja élt,ám mikor elveszíti Őt is egy véletlen balesetben Lily élete pokollá változik,agresszív,iszákos apja mellett.Kevés szeretetet fekete dajkájától Rosaleentől kap.

Lily anyja holmija között,talál egy fekete madonnát ábrázoló képet,rajta egy helyiség névvel.Lily úgy érzi anyját jó emlékek fűzték ahhoz a helyhez,és bárhol jobb lenne mint apja mellett.A véletlenek folytán Lily végül Rosaleent is magával viszi..Rosaleen a rendőrség elől,Lily apja elől menekül.

Lily pontosan oda érkezik,ahová indult,bár ezt nem árulja el August-nak aki befogadja nagy rózsaszín házába.A fekete nővéreknek nemcsak a nevük furcsa-mindegyiküknek egy nyári hónap a neve,de a házuk is.August méztermeléssel foglakozik,és mikor befogadja Lilyt és a dajkáját egyúttal segédjének is felveszi a lányt,anélkül,hogy sokat kérdezősködne .....

Lily és Rosaleen jól érzik magukat a furcsa családban,nem érzik úgy,hogy kilógnának a sorból.

Lily napról napra biztos benne,hogy anyja is vendége volt egykor a rózsaszín háznak,és már csak azt kell kiderítenie szerették-e őt?August nem sürgeti Lilyt,a lány pedig minden reggel elhatározza,hogy végre felfedi magát.De valami mindig közbejön,látogatók,ünneplések,halál,szerelem mind mind újabb hallgatásra ítélik a lányt.Miközben megismeri a méhek titkos életét,a méztermeléssel jár munkát,és a csodát amit a méhek jelentenek.

"...A méheknek is megvan a maguk titkos élete...akárcsak nekem...."

A szerző remekül ábrázolja a kislány lelki világát,érzéseit.Lilyt egyből a szívembe zártam.Az olvasás közben,minden fejezetnél van egy pici írás ami a méhekről szól,olvastam meglepő dolgokat.Remek ötlet volt ,ezzel színesíteni a történetet.

..."Útra keltem a hazugságokkal teli bőrönddel,hogy megleljem az igazságot,de már nem tudtam melyik nehezebb,melyik cipeléséhez kell több erő.Nem mintha számítana,hiszen ha az ember megtudja az igazságot,már nem mehet vissza a hazugságokkal teli bőröndért.Akár nehezebb,akár könnyebb,az igazságot kell cipelnie tovább."

Alapvetően szomorkás történet,de egyben nagyon szép is,és finom humorral van átszőve ami remekül ellensúlyozza a történet lehangoltságát.

A könyv igazán kézre esik,pont megfelelő nagyság,és remek a betűméret választás is! A borítóra jó ránézni.


7 megjegyzés:

Vivienne írta...

Nekem is nagyon-nagyon tetszett. Engem egy kicsit az Anne Shirley történetekre emlékeztetett. :) Mindenképpen érdemes elolvasni. Bár, amikor olvastam, azt mondtam, nem ragad igazán magával, csak a kíváncsiság hajt, azóta is nagyon sokszor gondolok a történetre. :)

csenga írta...

Nekem az is nagyon tetszett benne,hogy az ember tök szomorúan olvassa,és akkor a kis csaj benyög olyat,hogy egy óráig röhögsz rajta,mint amilyen a bejegyzésben az első mondat.

annamarie írta...

Én a filmet láttam és az is tetszett nekem, gondoltam nem is fogom nagyon erőltetni a könyvet, de felkeltetted az érdeklődésemet ezzel:
"...Az olvasás közben,minden fejezetnél van egy pici írás ami a méhekről szól,olvastam meglepő dolgokat.Remek ötlet volt ,ezzel színesíteni a történetet..."
Biztos sok mindent nem lehetett ábrázolni a filmen.

csenga írta...

Ennek örülök:-)
Én nem láttam a filmet...de azt hiszem,jobb is így:-)
Igen a filmben talán nem lett volna akkora hatása,a kis szösszeneteknek.Itt viszont nagyon jól jött ki-én azon lepődtem meg igazán,hogy én személy szerint mennyi mindent nem tudok a méhekről, a mézről...

f-andi írta...

Nekem a kedvenceim van a könyv a megjelenés óta. (Most elvesztettem a postán :-(. )
Szerintem a film is nagyon szép. Természetesen nem tudnak mindent megjeleníteni benne, de jól elkészítették, és gyönyörűek a színek benne.

csenga írta...

Hú Andi ez nagyon gáz...biztos,hogy elveszett?? Nincs rá remény,hogy előkerüljön?

Vivienne írta...

Annamarie, én a film bemutatójának hatására döntöttem úgy, hogy elolvasom a könyvet. Biztos, hogy a filmet is megnézem, ha lesz rá módom. :)