2010. január 26., kedd

William Paul Young: A viskó

Oh-my-God. Hogy stílusos legyek :P

Nem is tudom mit gondoljak erről a könyvről, annyira ellentétes érzések vannak bennem. Az van ráírva (hehe), hogy olyan hatással lehet a generációnkra, mint annak idején ez meg az a mű. Meg hogy ez nem pusztán egy a sok könyv közül, amik Istenről meg a hitről szólnak. Meg hogy megváltozol, ha elolvasod. Meg hogy készíts zsebkendőt.

Nos, azt hiszem ezt a könyvet nem nekem írták. Nem titok, hogy hitem van, de vallásom az nincs. Szoktam is szólni Istenhez meg gondolkodni róla. És akkor jön egy ilyen könyv és azt mondja hogy Isten ez meg az és ezt csinálja meg azt, amazt meg pont nem és hogy ezt így gondolja meg amúgy ;-) Persze vannak benne tök jó vallásfilozófiai gondolatok, amik véletlenül nagyon hasonlóak azokhoz, amikre a Nagy Gondolkodás közben én is jutottam, így örültem, hogy egy véleményen vagyunk az íróval. De továbbra is hiányolom az egészből azt, hogy ez így ebben a formában William Paul Young meglátása Istenről, hitről, Jézusról, Szentháromságról stb. Szóval azt így kategorikusan kijelenteni, hogy akkor ezek a dolgok így vannak, ahogy ebben a könyvben meg vagyon írva, elég vicces. Másrészt meg nem is tudom mit gondoljak arról, ha valaki Istenként szól hozzánk...

Én azt gondolom, hogy ha valaki hisz, akkor meg fogja a válaszait kapni a Feljebbvalótól magától, nem kellenek ehhez ilyen könyvek. De mégis azt mondom, ellentmondva magamnak, hogy ha valaki éppen ennek a könyvnek a hatására tud változtatni jó irányban az életén és önmagán, az tök jó.

Ami az irományt illeti. Nincs éppen rosszul megírva, olvastatja magát a történet, gördülékeny. Egy családi tragédiát mesél el az elején, melynek során az öt gyerekes Phillips család legkisebb leánykája eltűnik és soha nem is kerül elő. Néhány év elteltével a "Nagy Szomorúságban" leledző édesapa randizik Istennel a Viskóban, ahol a kislány eltűnt és ott felvilágosítást kap Istentől magától az ő szándékairól, magyarázatot kap a nagy kérdésekre. Megmondom őszintén ez a rész nekem igen vicces volt. Nem tudom, hogy Young ezt direkt írta ilyen bóvlisan mókásra, vagy én voltam épp humoros jókedvemben, de annyira abszurdan giccses volt némelyik jelenet, hogy csak röhögni tudtam. Szóval nem tudom eldönteni, hogy ez szándékosan volt ilyen vicces, vagy szánalmasan :P

Mindenesetre nem a legrosszabb kifejezést használtam, amikor Cserinek legagyiztam a kerettörténetet a Molyon, azt hiszem.

Úgyhogy vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, alapjában az én hitemen, hozzáállásomon nemigen változtatott, max. bólogattam néhány helyen. És a vallásfilozófiai eszmefuttatásokat megmondom őszintén, helyenként nem is értettem kristálytisztán, ill. lettek volna kérdéseim azért hozzájuk mert nem találtam mindent logikusnak... Zsebkendőt abszolút nem használtam az olvasása alatt, inkább viháncoltam, de el tudom képzelni, hogy vannak olyan emberek, akiknek ez a könyv segíthet és akkor már megérte megírni.

Ja, és meg akarják filmesíteni. Oh-my-God. Gondolom Hollywoodban :P

Nálam olyan 6,5/10.




És amit eléggé visszataszítónak találtam, az az, hogy a könyv legvégén ott van egy egyoldalas felhívás, hogy hogyan és mint terjesszük az "igét" és a könyvet, ha megérintett. Khm. Köszönjük a tanácsot óvó bácsi.

16 megjegyzés:

csenga írta...

Még jó,hogy nem vásároltam be/meg :P

Borostyán írta...

Az én kedvemet nem vetted el :P Sőt most aztán már kíváncsi vagyok vajon rám is ilyen hatással lesz-e.

f-andi írta...

Nagyobb a füstje, mint a lángja??
Sajnos a füstmérgezésbe is bele lehet halni..., ha már ilyen elcsépelt lett sajnos, és még hirdetni is kellene????

szeee írta...

Csenga: tényleg jó:)
Borostyán: jó szórakozást ;-)
Andi: igen, nagyobb. ez is attól siker, hogy RÁÍRJÁK a könyvre.

Erika írta...

Coelho jutott eszembe...

szeee írta...

Igen, nekem is eszembe jutott Coelho. De ez valahogy sokkal amerikaiasan hálivúdibb :)

Zsú írta...

Sziasztok!

Érdekes lehet ez a könyv. Szeretem az olyan könyveket, amik arra "hivatottak", vagy inkább csak arra akarnak "hivatottak" lenni, hogy megváltoztassák az emberek hitét és nézeteit. Szerintem egy ilyen könyv csak arra tud hatást gyakorolni, aki fogékony rá, aki "meglátja, felismeri benne önmagát". Úgy értelmezi a könyvet, mintha róla szólna, mert saját magára nézva reálisnak ítéli meg.
Ezzel nincs is szerintem semmi gond!Manapság rengeteg ember nem találja önmagát, nincs önképe, elveszett és nincs menedéke. Ha egy ilyen ember egy könyvben magára ismer, megleli a vigaszát, rájön hogy nincs egyedül a nagyvilágban.
De!!!! Egy könyvtől nem változik meg az élete. Az életét ő maga változtathatja és hogy az mennyire igazodik a könyvhöz, maga dönti el, de aki teljesen a könyv szerint képzeli el az életét, az már szerintem betegség!

Ez különben csak amolyan elmélkedés volt!

Üdv: Zsú
http://zsuolvas.blogspot.com/

Bori írta...

Teljesen egyetértek Zsú-val!
A könyv nagy érdemének tudom be, hogy rugaszkodjunk el végre a régi sztereótípiáktól Istenről, Jézusról és a Szellemről. Sokkal könnyedebben, humorosabban értelmezzük ezt az egészet amiben vagyunk és értsük meg végre a "Veled Uram, de nélküled!" (István a király) mondat lényegét. Nekem legalábbis ezeket adta. Neked mást és ez a jó! Egy másik Zsuzsa

somrea írta...

A könyv nem a vallásról szól, hanem a világban való boldogulásunkról, a boldogság alapjairól:
- éber jelenlét!!!!!!
- élj a mában,ragadd meg a napot, ne a múltban élj, ne a jövőben, hanem a jelenben, vedd észre a pillanatokat! - bezzeg a Holt költők társasága tetszett,ugye?)
- vedd észre a körülötted levő dolgokat úgy, ahogy vannak (Coelho így írta: Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek.")
- tanuld meg az őszinte megbocsájtást
- stb., stb. stb.

Nem a vallási világnézet megváltoztatásáról szólnak a sorok, a leírtak nem kész tények, hanem FIKCIÓK, ahogy az első oldalon erről olvashatunk is!
Könyörgöm, tanuljunk meg olvasni a sorok között és vegyük észre a körülöttünk levő dolgokat, a világot, úgy, ahogy van!

Amerikai a könyv nagyon, dehát amerikai az írója :) Ezzel együtt szerintem nagyon elgondolkodtató és érdekes mű, én szívből ajánlom mindnekinek.

Rea

Erika írta...

Szerintem nagyon sokféleképpen lehet értelmezni egy ugyanazon könyvet!!! Én úgy gondolom, hogy meg kéne hagyni a szabadságot a másiknak arra, hogy maga döntse el, mit jelentett, mit adott neki a könyv, és tiszteletben tartani egymás véleményét!

szeee írta...

Somrea: most, hogy mondod... köszi, hogy elmagyaráztad...:P

Farkas Liza írta...

Ezt nem értettem miért írtad: "Szóval azt így kategorikusan kijelenteni, hogy akkor ezek a dolgok így vannak, ahogy ebben a könyvben meg vagyon írva, elég vicces." ugyanis a könyv elején világosan tudtunkra adja az író, hogy ez egy FIKCIÓ és nem teológiai értekezés..
mellesleg nem értem mi a baj az általad viccesnek (bóvlisan mókásnak) ítélt jelenetekkel, meg hogy Isten "randizik" az apával.. te tudod milyen Isten? talán neked olyan Istenképed van, aki szigorú és komoly, olyan, aki keményen megbünteti a bűnösöket stb? az író Istenképe kicsit más.. Isten családtag, szerető és jóságos, aki segít az embereken, akiket teremtett, fontosak neki és akiket a legjobban szeret. és egy apa nem lehet vicces? szerintem az sokkal borzasztóbb, ha egy apa komoly, kemény és túlzottan szigorú.. bár lehet, hogy neked inkább az nem lett volna szánalmas.

Farkas Liza

szeee írta...

Kedves Liza,
nem fogom az orrodra kötni, hogy nekem milyen az istenképem, de biztosan a tiéd jobb :)

Félcsi írta...

Szia szeee!
Elolvastam a bejegyzésedet, úgy, hogy ugyebár én már olvastam a könyvet, csak a postomat nem tettem még ki a blogomra. Tehát megvan a véleményem. Úgy érzem, hogy ez a könyv nagyon nyomta a dolgokat belénk, nagyon próbált meggyőzni bennünket az igazáról. Voltak benne olyan részek, amik meghatottak, pl. mikor a főszereplő kislánya, Missy eltűnik, és az utána következő szenvedések, de nekem kicsit furcsa volt ez az Isten és Jézus-kép (a Szentlélekről nem is beszélve), melyet az író közvetített. Ezt mindenki másként látja, nekem mindenesetre nem változtatta meg alapjaiban az életem...a dogokról ugyanúgy gondolkodom, és valószínűleg még Isten sem tudna meggyőzni arról, hogy bocsássak meg a gyermekem gyilkosának.

cseri írta...

"Amerikai a könyv nagyon, dehát amerikai az írója."

Na nemár, attól, hogy amerikai az író, még nem muszáj szart írnia. Kicsit tévedésben élsz az amerikai írókkal kapcsolatban. Mondjuk nem vagy egyedül.

szeee írta...

@Félcsi: nekem az volt különösen nem szimpatikus benne, hogy a végén ott van, ahogyan írtam is, hogy "terjeszd az igét". Nevetséges. na, ne már egy Viskó legyen a következő nagy megmondó. Amúgy tényleg mindenki úgy képzeli el Istent, ahogy akarja, és ha valaki a Viskó alapján akarja, hát tegye...de nekem meg már hadd legyen meg a jogom, hogy gagyinak, viccesnek találjam bárkinek az Istenképét, ahogy másnak is joga van hozzá, hogy elképzelje az enyémet...;-P

@Cseri: épp a minap gondolkodtam az amerikai írókon, hogy nekem ők nagyon-nagyon... Auster, Capote, Oates, meg most Steinbeck, Saylor, Barth...