2010. július 6., kedd

Isabel Wolff: Rescuing Rose


Rose Costelloe egy bulvármagazin problémarovatát szerkeszti és imádja a munkáját. Talán túlságosan is. A férje legalábbis erre hivatkozik, amikor végül úgy döntenek, hogy elválnak. Rose, férje puccos lakásából a szimbolikus elnevezésű Remény utcába költözik, a város másik végébe. Egyedül azonban nem tudja fenntartani álomotthonát, így barátnői javaslatára albérlőt fogad. Az ideális jelölt pedig úgy tűnik, Theo, a visszahúzódó könyvelő, akinek viszont szintén megvannak a maga titkai.
Amikor végre úgy tűnik, minden rendben, Rose tökéletes világa a feje tetejére áll.
Felbukkan a még mindig férj, és feltűnően kedves, a főnöke azt követeli, hogy a rovatában több szexuális jellegű problémával foglalkozzon, és meg van róla győződve, hogy valaki zaklatja. De persze ez még mind semmi!
Az az igazság, hogy miután az ember elolvasott egy Isabel Wolff könyvet, a többinek már nem is nézi a fülszövegét, csak teszi automatikusan a kosarába. Isabel Wolff-ban ugyanis ennyire vakon meg lehet bízni.
Hősnői a chick-lit irodalom zömével ellentétben nem huszonéves fruskák, hanem kiforrott, harmincas nők, akik általában valami komoly titkot cipelnek magukkal. Végtelenül rokonszenvesek, és többnyire valamilyen különleges foglalkozást űznek.
Rose a problémarovat szerkesztőjeként nagy átéléssel próbálja megoldani mások problémáit. Minden neki címzett levélre és e-mailre válaszol, mert úgy érzi, ha az emberek vállalták, hogy bizalommal fordulnak hozzá, neki kötelessége megoldást találni a problémáikra, hiszen az olvasóinak szükségük van rá. Ahogy azonban az általában lenni szokott, a saját problémáit már nem képes olyan könnyedén megoldani, és rá kell döbbennie, hogy neki is változnia/változtatnia kell.
De Wolff-nak nemcsak a hősnői, hanem a mellékszereplői is érdekes karakterek. Theoba természetesen képtelenség nem beleszeretni. Romantikus lényével, kisfiús bájával, amely azonban korából és nem éretlenségéből fakad, minden olvasót elvarázsol. Bea és Bella, Rose gyerekkori barátnői, (egypetéjű ikrek) flúgos civakodásaikkal élénk színfoltok a szereplők palettáján. Aztán ott vannak Rose szomszédai, Bev és Trev, akik igazán egyedülálló karakterek, az ex-pasi Henry, aki mindig képes meglepetéseket okozni, és végül, de nem utolsó sorban Rudolph Valentino, a néma filmek cseppet sem néma (papagáj) sztárja.
Isabel Wolffot általában nem azért olvas az ember, mert jókat akar kacagni. Sokkal inkább a különleges karakterek és az izgalmas titkok miatt vesszük le a polcról. Ezúttal azonban Rudy garantálja a „visítva röhögést”.
Isabel Wolffot bárhol el lehet kezdeni. Mindenkinek más lesz a kedvenc könyve tőle, és lesznek olyanok is, akik képtelenek lesznek választani. Egy biztos, Isabel Wolffot olvasni kell!

2 megjegyzés:

*sam** írta...

Köszi, jó ötletet adtál, ezt azt itteni könyvtárakban és könyvesboltokban is lehet, hogy megtalálom. Mindenestre keresni fogom, mert jól hangzik...

Andi76 írta...

És nagy előnye, hogy angolul is lehet olvasni mert nincs egetverően túlbonyolított szövege és a jó stílusa miatt viszi magával az embert előre. Én is nagyon szeretem :) (bár még csak 2 könyvét olvastam: Behaving Badly és a Forget me not)