2010. július 31., szombat

Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei

Soha nem vettem volna kezembe ezt a könyvet a borítója és a fülszövege alapján, ha nem olvasom Nima véleményét róla. A bejegyzése nagyon felkeltette az érdeklődésemet és azt gondoltam, hogy ez a történet vagy nagyon fog tetszeni nekem vagy nagyon nem.

Szerencsére az előbbi jött be.

Hihetetlenül szokatlan, mélyen elvont témát hoz ez a regény. Én szoktam gondolkodni az életen, a világon, hogy mik és mivégre vagyunk, de ez, vagy hasonló lehetőség, mint amit a könyvben felvet a szerzőpáros, még legvadabb álmaimaban sem jutott volna eszembe. Ezért is tetszett nagyon a könyv, mert nagyon különleges és gondolkodós a téma, ami engem mindig vonz.

A 16 éves Szaskát megtalálja egy rejtélyes idegen és tulajdonképpen lelki terrorral ráveszi arra, hogy egy furcsa főiskolán kezdje meg a tanulást, amiről a lánynak fogalma sincs, hogy mire irányul. Ez a rejtély viszi előbbre később a sztorit, mert az olvasó kíváncsisága is nagyon birizgálva van, hogy mi a francot is tanulnak a diákok ebben az iskolában. Mindig azt mondják nekik a tanáraik, hogy még nem érthetik meg, majd ha eljön az ideje megtudják. Addig is értelmetlennek tűnő feladatokat kell végrehajtaniuk, kő keményen kell dolgozniuk, mert ha nem, annak végzetes következményei lesznek. Senki nem ért semmit, kezdetben Szaska sem, de mivel ő kiemelten tehetséges az adott területen, lassanként rájön, hogy mire megy ki a játék és a kezdetekkel ellentétben már nem akar kiszállni.

Megérti, hogy a tanulás során átlényegül valódi önmagába, ami egy számunkra teljesen elvont világ része. Érdekes kapcsolatokról, szálakról olvashatunk az anyagi és e között a másik világ között, igazából majdnem teljesen logikusan fel van építve a kettő közötti átmenet mikéntje.

Ami nagyon élvezhetővé tette a történetet, hogy a bonyolultabb, nehezen felfogható információkat csak nagyon finoman, lassan adagolta egy hétköznapi világ, a főiskola történéseinek keretein belül. Olvassuk a diákok életét, problémáit, együttérzünk velük és közben nagyon szokatlan dolgok részeseivé válunk.

Nem utolsó szempont a történet élvezhetőségét tekintve, hogy eltekintve néhány fordítási hibától, igazán jól van megírva, a feszessége, szerkezete jól eltalált, a nyelvezete is igényesebb, mint amire én számítottam.
Több véleményt olvastam, miszerint a vége összecsapott, érthetetlen. Én egyáltalán nem éreztem annak, szerintem teljesen rendben volt.

Azért vonok le fél pontot a maximálisból, mert annyira elképzelhetetlen számomra ez a felvetés, hogy nem tudok elgondolkodni róla, hogy ez valójában lehetséges-e. Ezen kívül voltak számomra olyan dolgok a történetben, amiknek nem értettem a jelentőségét, de ez talán az én hibám, hiszen nem biztos, hogy logikát kell keresni egy ilyen misztikus világban.

Csak nagyon elszántaknak ajánlom, akik szeretik a nagyon elvont, különleges dolgokat. Bár másokkal ellentétben én nem tartom betegnek a sztorit, inkább nagyon "pihentnek" és valóban jó szó rá a pszichedelikus, amit többen is használtak rá, annyira nem evilági az egész.



Nincsenek megjegyzések: