2010. július 22., csütörtök

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...




"Nem vagyok se szép, se okos, se erős. Csak olyan mint ők: gyenge eresztés, aki titkokba és hazugságokba menekül. (...) Szégyen hogy nem vagyunk képesek elismerni, hogy megy nekünk ez a családosdi; eladni a házat, elosztani a pénzt, aztán ki merre lát.

Boldog karácsonyt."
(egy 14 éves lány véleménye)

Bepillantottam egy széthulló családba: ejnye, ismét egy olyan család, ahol a szülők csak mennek, mint a birkák, és nem látják a fától az erdőt. Vagy nem is akarják látni.
A szülők magukkal foglalkoznak, látszat-családban élnek, de nem csapják be egymást. A családi életük úgy vacak, ahogy van.

Ennek a szülőknek van egy 14 éves lányuk: úgy elvan már magában..., nem beszél, valami történt vele. Érdekel valakit egyáltalán?
Hálaadás? mit számít: anyunak beindult a karácsonyi szezon.
Karácsony? kellene néhány kisgyermeket kölcsönözni, attól olyan jó hangulat lesz...

Melinda egyedül van..., valami buli.. valami razzia... kihívta a rendőrséget?.. miért?... mikor?....
Melinda kapcsolatokra vágyik.... Melinda nem tanul...Melinda egyre rosszabb jegyeket kap az iskolában, lóg....... Melinda nem akar egyedül lenni...
Melinda fél.... hadd mondja el.. DE KINEK MONDHATJA EL? Mindenki rohan mellette, mindenki haragszik rá, mindenki elnéz mellette/alatta/felette.
Egyedül van, nem szórakoztató egyéniség, orvosra lenne szüksége.

Segíteni akarok!!!

Ismét egy oktató könyv, milyennek nem szabad lenni a szülőnek, milyennek nem szabad lenni a szülő--gyerek kapcsolatnak???
Melinda története keringett bennem, éreztem a probléma gyökerét, csak vártam, hogy legyen ereje végigmondani valakinek. Arra voltam kíváncsi, hogy ki lesz az a személy, akit beavat bizalmába, hiszen senki nem szereti őt azóta.

Melinda él, tűr, levegővé szeretne válni. Nem kellene engedni..... Hadd mondja el!

A stílusa, a szövege, a feldolgozása, a tartalma tetszett, azt hiszem megmutatnám a 14-16 éves korosztálynak!


Nincsenek megjegyzések: