2010. július 5., hétfő

Niccoló Ammaniti: Én nem félek


Nem egyszerű értékelést írni egy olyan könyvről, aminek a fülszövege is sokat árul el, így a történet egy része nem is spoiler.
Michele (aki egy 9 éves kisfiú) iszonytató felfedezést tesz egy romos ház pinceüregében. A segíteni akarása felülkerekedik minden félelmén, még a családjával is képes szembeszállni. Néhány nap leforgása alatt kiderül az igazság, kiderül hogy tud-e segíteni, hogyan tud segíteni, milyen következményekkel tud segíteni.

Továbbra is vonzanak a gyermekekkel kapcsolatos könyvek. Továbbra sem tudom érzelmek nélkül ezeket elolvasni. Továbbra is dühöngök a gyerekek kihasználása, bántalmazása miatt.

A regény nagyon sokat rejt. Rejti a néhány lakossal rendelkező olasz falu életét, a felnőttek munkalehetőségét, az ott lakó néhány gyerek egymásrautaltságát, barátságát, az összes lakó temperamentumát, a gyerekek-felnőttek közötti kapcsolatok -számomra-érdekes vidékies-falusias jellegét. Megmutatkozik a szegénység-gazdagság összekoccanása. Érdekes jelenet, számomra fájó momentuma a regénynek az a pillanat, hogyan szerez meg Michele egy áhított "pöcifoci-csapatot".

A regény egy nagy érzelemdömping. A momentumok, a párbeszédek, a leírások hatnak ránk, hatnak a szereplőkre. Szeretünk, gyűlölünk, sajnálunk.

Michele belecsöppen egy bajba, egy olyan bajba, amiben a gyermeki jóság, segíteni akarás felülkerekedik a rosszon, a körülötte zajló negatív történéseken. Felülkerekedik a felnőttek rosszallásán, a parancsokon, hogy a számára megfelelő jót, lelkiismeretével összeegyeztethetőt tegyen, mindezt teljes természetességgel. Mikor teszünk jót? Ha betartjuk az összes ígéretünket? Valljuk meg őszintén magunknak: van kegyes hazugság? Vettük már igénybe?

A kisfiú küzd. "Mit csináljak? Megígértem neki, hogy visszamegyek hozzá, de nem lehet, megesküdtem a papának, hogy nem teszem." Ahhoz, hogy megtudjuk kinek az ígéretét tartja meg Michele, mindenképpen végig kell olvasni Niccoló Ammaniti: Én nem félek könyvét.

Azután majd eldönti mindenki saját magában: fél? vagy nem fél? Bevállalta volna? Vagy nem?

Összefoglalva:
Jó.
Érdekes.
Felháborító.
Könnyekre fakasztó.
Félelmetes.
Izgalmas.
Fordulatos.
Bátor.
Gyerekszerető.
Érzelmes.
Hiába tökéletes, meglepő a vége, akkor is hiányzik valami onnan. Beszúrnék még számomra kérdőjeles dolgot az utolsó mondatok, az utolsó másfél oldal elé. Engem érdekelt volna mi történik azon a helyen, a sötétségen kívül.


4 megjegyzés:

licsor írta...

láttad a filmet?

f-andi írta...

nem, éppen keresem ismerősökön keresztül!

Annamarie írta...

Azt hiszem ugyanannak a bloggernek a hatása alatt állhatunk!
:)

f-andi írta...

Annamarie: van benne valami...
:)