„Észre se vettem telihold vansok a halál de nekem jól áll
bennem a végzet régóta kószál”
Zalán Tibor dünnyögés, félhangokra című kötete különleges darab. Kovács Péter illusztrációi nem csak kiegészítik a sorokat, hanem szerves részévé váltak. A 13 ciklus mindegyikét egy-egy rajz nyitja meg, amely összefoglalja a később olvasottak hangulatát lényegét. Két művész válik eggyé ebben a kötetben. A versek hangulata komor, gyötrődő és kíméletlenül önkritikus amelyet megkövetel az olvasótól is. Zalán Tibor József Attila sorait csempészi be gondolatai közé, sárgával kiemelve. A szavak ebben az új környezetben, egészen más jelentést nyernek, de valahol mégis motoszkál az olvasóban az eredeti szöveg. Egészen különleges hangulatú verses kötet, igazi mondanivalóval. A verbális és vizuális expresszió szövetsége.
„Félek nem ér hisz nincsen vére
miért ver mégis A lüktetése
Rajta áthúzott csonka név
4 megjegyzés:
Nahát, ez egy igazi különlegesség. Tök jó, hogy ilyesmi is olvasható a blogunkban :)
Egész véletlenül akadt a kezemben a könyvtárban. de örülök neki. A kortárs költőkkel így szoktam járni. Meglátni és megszeretni. :)
Nem ez volt az első ilyen és az utolsó sem valószínűleg.
Milyen érdekes lehet! Régebben nagyon sok verset olvastam, mostanában semennyit. Köszönöm a bejegyzést, azt hiszem, nekem is ideje lesz a versespolcokat is tanulmányozni.:)
Én időről időre kezembe fogok egy verses kötetet. Valahogy kell. Van a polcomon is jónéhány desokszor a könyvtárból szerzek be egy-kettőt.
Megjegyzés küldése