2009. október 19., hétfő

Anna Gavalda: Vigaszág

Charles Balanda lassan az ötvenes éveibe lép, átlagos Párizsi férfi, aki áltatja magát, hogy elégedett...Akkor dől végképp romba Charles légvára, mikor levelet kap. A levél mindössze két soros: "Anouk meghalt", de ez a két sor elég ahhoz, hogy Charles egész gyermekkora megelevenedjen...Addig-addig marcangolja magát, utazik nap mint nap a múltba, míg végül arra az elhatározásra jut, hogy elutazik Anouk sírjához, de nem sokkal később újabb részlet derül ki Anouk haláláról:öngyilkos lett. Charlesnak immár oka van arra, hogy felhívja Anouk fiát, Alexist és számon kérje nemcsak anyja halálával kapcsolatban, hanem a húgának okozott fájdalomról is...

Azt hittem ez a történet majd Charles fiatalkori szerelméről, Anoukról szól majd, de Anouk a könyv felénél eltűnik és szerteágazó lesz a történet. Charles a múlt lezárása és új utak keresése közben sok mindent elenged, átértékel és olyan emberekre bukkan, akiket egész életében hiába keresett.

Gavaldáért vagy rajong valaki vagy nem, talán Coelho vált ki hasonló érzéseket az olvasóból. Nekem vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban, egyértelműen remek történetet talált ki, de nekem túl részletes, nagyon felszabdalta, elnyújtotta. Gavalda egy-egy izgalmas résznél szinte megáll és elkezd monológokat gyártani. Ez valakit nem zavar, de engem nagyon ki tud zökkenteni a történetből, valaki meg biztosan kedveli az ilyen átkötő megoldásokat a történetekben.

A borító egyértelműen jól sikerült.




Kiadja: Magvető

1 megjegyzés:

Melinda írta...

Egy olvasást ez a Gavalda regény is megérdemel!:)