Aranyos mese és szívbemarkoló, de nem adnám 12 év alatti gyermeknek. A történet egy Ausztrál kisvárosban játszódik. Középpontja egy család, apuka, aki miatt ideköltöztek, mivel ő opálbányász és azt beszélik itt van a legtöbb opál a világon. Anyuka, aki egy boltban dolgozik, és nem nagyon hisz abban, hogy férje valaha is opálra lel. Ashmol a nagyfiú, ő meséli el a történetet és Kellyanne a család legfiatalabb tagja, akinek nagyon kedves képzeletbeli barátai vannak.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az apuka magával viszi a képzeletbeli barátokat, Babót és Bigyót dolgozni és este ottfelejti őket a bányába! A kislány annyira aggódik értük és a szíve mélyén tudja, hogy valami baj is történt velük, hogy belebetegszik a történtekbe.
Ekkor Ashmol olyat tesz, amit eddig soha, hinni kezd a képzeletbeli barátokban és mindent megtesz annak érdekében, hogy előkerüljenek.
Nagyon rövidke történet, mély mondanivalóval.
Sokáig ismerős volt nekem az író vezetékneve (Rice), de csak pár nap múlva esett le, hogy nem a híres dalszövegíróról Tim Rice-ról van szó. Kerestem köztük kapcsolatot a gugliban, de abban maradtam talán ez a név olyan vezetéknév, mint nálunk a Kovács. :)
A könyv magyar borítója nagyon tetszett, amit Mészáros Péter alkotott. Helyesek rajta a képzeletbeli barátok. A külföldön megjelent borítón a nyalókáknak is van jelentőségük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése