Főhősünk Doria, Franciaországba emigrált marokkói család egyetlen gyermeke. Náluk már az egyetlen gyermek is nagyon ritka, az pedig egyenesen vétség, ha csak egy lány születik az ilyen nemzetiségű, vallású, beállítottságú családokban.
Doria 15 éves. Őt és édesanyját elhagyta az apja, hazatelepült Marokkóba, hogy egy másik feleség fiút szüljön neki. Doria és édesanyja nagyon szegények, Párizs rossz hírű negyedében (a többi emigránssal együtt) élnek.
„ Alig 15 éves, és máris mindenben csalódott. Az élet számára nem más, mint rövid illúzió. Már születésekor is borzalmas csalódást okozott szüleinek, különösen az apjának, aki arra számított, hogy felesége hasából egy három és fél kilós, ötvenegy centiméteres fiúgyermek bújik elő. ……………. Ám, sajnos minő tragédia, az anya egy leánygyermeket hozott a vilgra, aki máris azon töpreng, hogy mit is keres itt? ………….. Szóval, azt akarom megkérdezni, hogy miért is élünk? Még nincs cickóm, a kedvenc színészem homokos, a világban mindenfelé értelmetlen háborúk dúlnak…………….. Az élet egy nagy szar! "
A könyv nem túl hosszú, könnyen olvasható, tele a kamaszok kiábrándultságával, kritikáival, „én jobban tudok mindent” véleményével. Dorianak nincsenek barátai, tipikusan a kirekesztett lány, néhány kapcsolata: édesanyja, a pszichológus, a családgondozó, a házban lakó kábítószeres fiú. A kamasz lány nem panaszkodik, próbálja elfogadja a sorsát, szeretne analfabéta édesanyjának másik állást, másik férjet, szeretne egy kicsit jobb életet. Álmodozásai tele vannak egyelőre megvalósíthatatlan tervekkel: híres filmcsillag lesz.
A történet fordulataként megtörténik egy kisebb fajta csoda: anyja tanulni kezd, ő szakmát kezd tanulni, más szemmel kezdi nézni az életüket, megtapasztalja a két kultúra közötti átmenetet, és szerelmes lesz.
Doria képes nyitott szemmel járni, képes a rossz mögé nézni, képes a szenvedésen túl a boldogságot is meglátni.
Faiza Guéne önéletrajzi ihletésű regényét 17 éves korában írta.
Doria 15 éves. Őt és édesanyját elhagyta az apja, hazatelepült Marokkóba, hogy egy másik feleség fiút szüljön neki. Doria és édesanyja nagyon szegények, Párizs rossz hírű negyedében (a többi emigránssal együtt) élnek.
„ Alig 15 éves, és máris mindenben csalódott. Az élet számára nem más, mint rövid illúzió. Már születésekor is borzalmas csalódást okozott szüleinek, különösen az apjának, aki arra számított, hogy felesége hasából egy három és fél kilós, ötvenegy centiméteres fiúgyermek bújik elő. ……………. Ám, sajnos minő tragédia, az anya egy leánygyermeket hozott a vilgra, aki máris azon töpreng, hogy mit is keres itt? ………….. Szóval, azt akarom megkérdezni, hogy miért is élünk? Még nincs cickóm, a kedvenc színészem homokos, a világban mindenfelé értelmetlen háborúk dúlnak…………….. Az élet egy nagy szar! "
A könyv nem túl hosszú, könnyen olvasható, tele a kamaszok kiábrándultságával, kritikáival, „én jobban tudok mindent” véleményével. Dorianak nincsenek barátai, tipikusan a kirekesztett lány, néhány kapcsolata: édesanyja, a pszichológus, a családgondozó, a házban lakó kábítószeres fiú. A kamasz lány nem panaszkodik, próbálja elfogadja a sorsát, szeretne analfabéta édesanyjának másik állást, másik férjet, szeretne egy kicsit jobb életet. Álmodozásai tele vannak egyelőre megvalósíthatatlan tervekkel: híres filmcsillag lesz.
A történet fordulataként megtörténik egy kisebb fajta csoda: anyja tanulni kezd, ő szakmát kezd tanulni, más szemmel kezdi nézni az életüket, megtapasztalja a két kultúra közötti átmenetet, és szerelmes lesz.
Doria képes nyitott szemmel járni, képes a rossz mögé nézni, képes a szenvedésen túl a boldogságot is meglátni.
Faiza Guéne önéletrajzi ihletésű regényét 17 éves korában írta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése