Erich Segal: Love story

"Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?

Hogy szép volt, és okos mint a nap...."

Szerintem nem nagyon van olyan ember, főleg nő aki ne látta volna a filmet, ne lenne a fülében a szívszaggató dallam ami felcsendült a film végén.

Olvasva sokkal intenzívebb, pörgősebb, arcul csapósabb a történet. Oliver és Jenny a Harvardon ismerkednek meg,ott is a könyvtárban. A gazdag tehetős Barrett sarj és szegény katolikus Jenny. Pillanatok alatt kiderül, hogy tökéletesen passzolnak egymáshoz, bájos, humoros, nagy szerelem az övék. Míg Jenny apja, szó nélkül elfogadja Olivert, addig Oliver apja (Ős kőzet-ahogy Oliver hívja) csupán lázadásként tekinti Oliver Jenny iránti szerelmét, és a házasságról hallani sem akar, majd választás elé állítja Olivert aki Jennyt választja.

És pont akkor mikor megvolt a házasság, mikor már élhetik az édes hétköznapokat, mikor már többre vágynak, családra, gyerekre-akkor egy orvosi vizsgálaton kiderül, hogy Jenny haldoklik.
A könyv nem taglalja hosszú-hosszú fejezeteken át a szenvedést, az elmúlást. Jenny egyik nap még a zongorán játszik, a következő percben már Oliver karjaiban alszik el örökre.

"-Te Oliver, mondtam már, hogy szeretlek? - kérdezte
-Nem, Jen.
-Miért nem kérdezel?
-Őszintén szólva, nem mertelek.
-Kérdezz most!
-Szeretsz, Jenny?
Rám nézett, és egyáltalán nem éreztem kitérő válasznak, amikor azt kérdezte:
-Mit gondolsz?
-Igen. Azt hiszem. Talán.....
Megcsókoltam a nyakát.
-Oliver?
-Tessék?
-Én nem csak szeretlek....
Te jóságos ég mi lesz ebből?
-Én nagyon szeretlek, Oiver."