A könyvet a:Bézs Magazin jóvoltából olvashattam.
Mielőtt valaki azt mondaná,hogy nem igazán szereti az ilyen furcsa történeteket amik e-mailekből állnak ,megnyugtatom,hogy én is fenntartásokkal viseltettem a könyv iránt. De győzött a kíváncsiság, na meg a remek fülszöveg.
A történet két szereplője: Emma és Leo. Emma egy betűelütéssel nem egy magazinnak küldte el levelét, hanem Leonak ...és innentől kisebb-nagyobb megszakításokkal jönnek mennek a levelek.. szép lassan megismerhetünk két embert a monitorok túloldaláról. Egyszeriben volt érdekes,és okozott hiányérzetet, hogy a szereplőkről nem kapunk több információt, mint amit egymással osztanak meg, nem tudjuk mit csinálnak, hogyan élnek miután kikapcsolták a számítógépet. Nincsenek kidolgozott karakterek,nincs tájleírás,cselekmény pedig csak az írás... mégis mindent tudni vélünk erről a két emberről...sejtjük, hogy Emma átlagos, már-már boldogtalan házasságban él, és hogy Leo a sok kapcsolati kudarc után kiégett,fásult ember. Ezt így nem írják le...átsüt a leveleken...egyre többet szeretnének tudni a másikról, hallani szeretnék egymás hangját, beszélgetni, de félnek a csalódástól, félnek, hogy amit magukban a másikról felépítettek nem is létezik...a történet végén bekapcsolódik Emma férje is pár levél erejéig,aminek gyors, fájdalmas következményei lesznek.... a történet végén valamiért úgy éreztem mindketten hazudtak!! lehet, hogy Emma nem is volt férjél, lehet Leonak volt felesége és három gyereke, lehet Emma nem harmincnégy, hanem negyvennégy éves???? Lehet így beleszeretni valakibe?? Akiről nem tudunk semmit, akit nem láttunk,nem töltöttünk vele egyetlen napot sem...az ember írásban szerintem egészen másképp fejezi ki magát.Írásban olyan képet festünk magunkról,amilyennek látni szeretnénk magunkat...arra az időre még levelet írunk valakinek a legjobb formánkat nyújtjuk...a többi rossz részünk marad a környezetünknek.
Minden esetre kíváncsi vagyok született-e már ilyen e-mail váltásokból tartós szerelem??
5 megjegyzés:
Én csak a Szulák féle e-mailes barátságáról szóló könyvet olvastam.
Egyébként ismerek internetes szerelmespárt!
Én is :P bár nem mondom, hogy a levelek/chat alapján lettem szerelmes, de az szerintem tény, hogy az ember írásban sem tudja letagadni teljesen önmagát, mert nagyon átjön a személyiség írásban is. Hazudni persze lehet bármit, de az alap személyiségtípus jól érzékelhető.
Lásd pl. nlc topik. Igazából mindenki kb. olyan típus élőben, mint amilyennek az írásai alapján gondoltam.
Andi:De tök jó,érdekes lehet így kezdeni egy kapcsolatot.
Szeee:Oké,de mi nem akartunk úgymond tetszeni :P :D azért szerintem ha hódítani szeretnél akkor több mindent szépítesz...
Nálam pont nem ez volt. Én mindig csak önmagamat akartam adni, hogy ha nem kellek olyannak, amilyen vagyok, az inkább hamar derüljön ki.
De lehet, hogy én vagyok ritka madár.
Szeee igen ritka..mert tudat alatt ugyan, de az ember az első benyomásoknál próbálja a legelőnyösebb oldalát mutatni a másiknak.
Megjegyzés küldése