Tele van a fejem gondolatokkal, idéznék sok-sok szépet, említésre méltót, de azon töröm a fejemet, miként kezdjem el.
Hogyan hívjam fel Bárki/Mindenki figyelmét, hogy egy említésre méltó igaz történetet olvashattam el, ismerkedjenek meg vele ők is.
Hogyan kezdjem el a mondandómat, hogy az hihető legyen, hogy ne higgye azt senki, hogy Coelho frázisokat kell olvasnia, ha kezébe veszi a könyvet?
Hogyan mondjam el, hogy csak lapozzon bele, olvasson el néhány sort, mondatot, oldalt, és úgy döntse el, hogy érdekli-e őt, vagy sem?
Hogyan mondjam el úgy, hogy ez egy fantasztikus könyv, hogy nem merülök bele eddig leélt 35 évem történeteibe, érzéseibe, nehogy az által váljon unalmassá a könyv?
Nehéz.
Az egész olvasás szemem elé tárta életemet, kapcsolatomat az egyházzal, barátaimat, egyéniségemet. Elgondolkoztatott, elgondolkodtam.
A történet lényege 3 férfi. Albert Lewis (REBBE) rabbi, Henry Covington tiszteletes, és Mitch Albom az író, akit Rebbe felkért, hogy halálakor ő búcsúztassa el a temetésén. Albom megrendül, hogy ő, aki fiatalkorában elhagyta a lakóhelyét, ő, aki alig járt már vissza egykori zsinagógájába, ő, aki vegyes házasságot kötött, hogyan került képbe ezen felkérés kapcsán?
Természetesen igent mondott, de fenntartásai révén az volt a kérése, hogy néha megjelenhessen a rabbinál, beszélgessenek, megismerhesse őt emberi mivoltában is.
Kapcsolatuk kb. 8 évig tartott.
A három férfi: az újságíró, a néger -bűnözőből lett- tiszteletes, és a rabbi.
Nem szándékozom elmesélni a történetet, nem tervem, hogy elmeséljem életük alakulását.
Csak azt szeretném elmondani, hogy ők is emberek. Emberek a maga valójukban. A rabbi, aki rajongott a sokzsebes mellényekért, aki minden zsebet degeszre tömött cetlikkel, filctollakkal, újságkivágásokkal stb., aki a járókeretére kosarat szerelt, mintha bevásárlókocsi lenne, hogy hívei kevésbé legyenek zavarban előtte, aki mindig énekelt, akit soha nem izgattak a tárgyiasult világ "cuccai", aki elmagyarázta nekem a "kétszeres halál" fogalmát, aki beszélt nekem az általa gondolt szerelemről, jó házasságról, és még sok mindenről, de csupa olyanról, amin el lehet gondolkodni, ami befolyásolhatja véleményünket.
Henry, aki megjárta a maga poklát, megjárta a börtönöket, megjárta a legmélyebb sötétséget, és kitört belőle a maga módján. Olyan történeteket olvastam róla, hogy nem akartam elhinni, hogy ilyen van. Henry is ember. Olyan mint én, csak másokat tett, másképpen élt, máshogyan nőtt fel, más volt a háttere.
Mitch, aki hazájában híres és elismert újságíró. Ő az, aki lejegyezte számunkra ezt a történetét, ami nem elvesz az időnkből, hanem hozzátesz, ha tényleg értelmezzük.
Más könyvekben olvashatunk világégésről, emberi tragédiákról, gyermekek bántalmazásáról, a sok-sok különböző problémáról, de mindezek mellett is csak egy a fontos "Csak egy kis hit kell..."
"És rádöbbentem, hogy bizonyos szempontból mindnyájunk feje fölött lyukas a tető, s a résen könnyek hullanak alá, gondokat-bajokat sodor be a süvítő szél. Mi pedig védtelennek érezzük magunkat, és attól rettegünk, hogy miféle vihar csap le ránk legközelebb.
De aznap Henry meg a sok új arc láttán felvidultam, és kezdtem elfogadni, amit a Rebbe mondott egyszer, hogy csak egy kis hit kell, és az ember körül minden rendbe jöhet, és valóban meg tud változni. Akkor és ott csak ebben hihettem."
Külön dicséret a részemről, hogy az eredeti borító maradt meg a magyar kiadáson, amit Rebbe saját, gumigyűrűvel átfogott imakönyve ihletett.
A könyvért köszönet az Animus kiadónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése