A turista egy olyan különleges ügynök, aki (jelen esetben) a főnöke kedvenc könyveinek első mondatára útra kel, és kérdezés nélkül végrehajtja a magán telefonszámról érkező utasításokat.
Milo Weaver azonban, amikor visszatérésre kényszerítik, elkezd kérdezni, és ez, amint az általában lenni szokott, nem vezet túl sok jóra. Miközben azonban Milo egyre inkább belegabalyodik a hazugságok hálójába, az olvasó egyre érdekesebb dolgokat tud meg a főhős barátairól és ellenségeiről.
Az egyik legszimpatikusabb figura, a még lelkes és félig-meddig amatőr Einer, aki mindent úgy akar csinálni, ahogy az a nagy klasszikusokban történik. Kár, hogy nem kapott nagyobb szerepet.
Aztán ott van a karrierista, vérprofi Angela, aki leginkább Patricia Cornwell Kay Scarpettáját juttatja az eszünkbe, ahogy már-már megszállottan veti bele magát a munkájába.
És nem utolsó sorban ott van a mindig karikás szemű Diane Morell, a francia titkosszolgálat munkatársa, akiről úgyszintén nem tudunk meg sokat, de így is érdekes karakternek tűnik.
Milo Weaver? Hát ő a főhős. Az író talán túlontúl is átlagosra akarta szabni a figuráját. Elvégre egy kissé elpuhult, kiégett ex-ügynökről van szó, az ő életében már nyoma sincs a „glamournak”, (még kevésbé a lelkesedésnek). De Milo annyira hétköznapi, hogy ha nem ő lenne a főhős, egyáltalán nem érdekelne.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne lenne jó a könyv. A tíz csillagból határozottan nyolcat érdemel, de azt teljes mértékben megérdemli. Valahol Steve Berry és Dan Brown között van a helye. A stílusa nem olyan csapnivaló, mint Browné, de nem is annyira izgalmas, mint a fent említett két szerző bármelyik regénye. Ennek ellenére A turista is letehetetlen olvasmány. Képtelenség megmondani, hogy lehetséges ez, de van valami a történetben, ami arra készteti az olvasót, hogy tovább olvasson, amikor pedig nem teszi, akkor is a könyvbeli események járnak a fejében.
A belső fül szerint A turista egy háromkötetes sorozat indító darabja. Hát, majd meglátjuk. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy milyen szerepet kapnak az első részben háttérbe szoruló mellékszereplők, és vajon képes lesz-e Milo karaktere is magával ragadni az olvasót, vagy kénytelenek leszünk az izgalmak helyett a kíváncsiságtól hajtva végigolvasni a második kötetet is.
Kiadja: Athenaeum
Milo Weaver azonban, amikor visszatérésre kényszerítik, elkezd kérdezni, és ez, amint az általában lenni szokott, nem vezet túl sok jóra. Miközben azonban Milo egyre inkább belegabalyodik a hazugságok hálójába, az olvasó egyre érdekesebb dolgokat tud meg a főhős barátairól és ellenségeiről.
Az egyik legszimpatikusabb figura, a még lelkes és félig-meddig amatőr Einer, aki mindent úgy akar csinálni, ahogy az a nagy klasszikusokban történik. Kár, hogy nem kapott nagyobb szerepet.
Aztán ott van a karrierista, vérprofi Angela, aki leginkább Patricia Cornwell Kay Scarpettáját juttatja az eszünkbe, ahogy már-már megszállottan veti bele magát a munkájába.
És nem utolsó sorban ott van a mindig karikás szemű Diane Morell, a francia titkosszolgálat munkatársa, akiről úgyszintén nem tudunk meg sokat, de így is érdekes karakternek tűnik.
Milo Weaver? Hát ő a főhős. Az író talán túlontúl is átlagosra akarta szabni a figuráját. Elvégre egy kissé elpuhult, kiégett ex-ügynökről van szó, az ő életében már nyoma sincs a „glamournak”, (még kevésbé a lelkesedésnek). De Milo annyira hétköznapi, hogy ha nem ő lenne a főhős, egyáltalán nem érdekelne.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne lenne jó a könyv. A tíz csillagból határozottan nyolcat érdemel, de azt teljes mértékben megérdemli. Valahol Steve Berry és Dan Brown között van a helye. A stílusa nem olyan csapnivaló, mint Browné, de nem is annyira izgalmas, mint a fent említett két szerző bármelyik regénye. Ennek ellenére A turista is letehetetlen olvasmány. Képtelenség megmondani, hogy lehetséges ez, de van valami a történetben, ami arra készteti az olvasót, hogy tovább olvasson, amikor pedig nem teszi, akkor is a könyvbeli események járnak a fejében.
A belső fül szerint A turista egy háromkötetes sorozat indító darabja. Hát, majd meglátjuk. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy milyen szerepet kapnak az első részben háttérbe szoruló mellékszereplők, és vajon képes lesz-e Milo karaktere is magával ragadni az olvasót, vagy kénytelenek leszünk az izgalmak helyett a kíváncsiságtól hajtva végigolvasni a második kötetet is.
Kiadja: Athenaeum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése