A könyv alcíme az, hogy Családregény. Ezért is csaptam le rá, mert hát ki nem szereti a családregényeket? A családok történetei valahogy mindig érdekesek. Nem láttam még "normális" családot, mindenhol megvannak a kis szégyellnivaló, pletykaalapot adó sztorik, titkok, zizzent családtagok :)Aztán a könyv kivitele is nagyon tetszetős: kemény fedeles, ízléses borítós, ami a történetet nagyon jól szimbolizálja, mint utólag kiderült. És ráadásul egy számomra ismeretlen magyar írónő tollából származik a történet, ami mostanában engem csábít, mert elég sok tehetséges, viszonylag ismeretlen magyar írót vélek felfedezni a kortárs irodalomban.
Bár a fülszövegből nem, de az első oldalon található Popper Péter idézetből kiderül, hogy ez egy zsidó család története. Pataki Éva igazából dokumentum jelleggel meséli el a saját családja történetét dédnagyanyjáig visszamenőleg, vagyis tőle kiindulva. Édesanyja emlékdobozát sokáig rakosgatja ide-oda, elnyomja magában a kíváncsiságot, ami egyszer mégiscsak felszínre tör. Felnyitja a dobozt és az ott talált emlékek, iratok, fotók alapján rakja össze családja, a Czeislerek történetét.
A család központja, feje, a makacs Auguszta, aki 6 gyermekét nevelte fel egyedül. Zsidó vallásukat nem gyakorolják ugyan, csak néhány szokást őriznek meg, zsidóságuk mégis áthatja egész életüket, hiszen szinte csak zsidókkal érintkeznek. Aztán közeleg a második világháború és a család szétszéled. Külföldre kerülnek tanulni, hiszen itthon akkor már nekik csak korlátozottan lehet, illetve az európai állapotok miatt elmenekülnek a kontinensről.
A család egy része - akik maradtak - sajnos nem éli túl a világháborút, de többségük így vagy úgy megmenekül. Többüket behálózza a kommunista rendszer, amiből szintén nem sülnek ki jó dolgok. Öngyilkosság, depresszió, neurotikus kórképek azok, amit az utódokra hagynak, legalábbis az írónő elődjeinek ezt a fajta hagyatékát véli felfedezni saját magában.
Irodalmilag én nem tartom kiemelkedőnek a regényt, mert mint említettem, inkább dokumentum jellegű (bár ebben a műfajban is lehet nagyot alkotni, lásd Capote), a történések elmesélésére szorítkozik.
A történet maga viszont érdekes volt, bár nem fergeteges, mégis izgalmas, mint akármelyik család élete. Az átlagostól zsidóságuk minden hozadéka különbözteti meg őket.
Kiadja: Athenaeum
2 megjegyzés:
Nagyon terelgetsz a magyar írók felé! Mondjuk elég nagy a hiányosságom e téren!
Végül is magyarok vagyunk, vagy mi és tényleg vannak nagyszerű íróink.
Megjegyzés küldése