A könyv Dél-Amerikában játszódik és az országról nem is tudunk meg többet. Az elején egy kicsit zavart, hogy nem tudom a helyszínt, de idővel rájöttem, hogy nem fontos.
A világ minden tájáról érkező emberek Mr. Hoszokava születésnapjának megünneplésére gyűltek össze, ahova az ország elnöke is hivatalos volt. Ő végül az utolsó pillanatban valami egészen nevetséges indokkal lemondta a meghívást. De ezt a terroristák nem tudták, akik őt akart elrabolni és a követeléseiket érvényesíteni. Az alelnök, Ruben Iglesias képviselte a kormányt, még a házát is átengedte a fogadás megrendezésére.
Fontosabb szereplői a könyvnek a szoprán operaénekesnő Roxane Cross, valamint Gen, Mr Hoszokava tolmácsa. Ő a túszok és a terroristák között tud kommunikálni, hiszen 6 nyelven beszél.
A terroristákat hihetetlenül ügyetlenek, mivel 4 és fél hónapig tartották fogva a túszokat és így sem értek el semmit. (Gondolom, ezzel nem árulok el nagy titkot.) Ez az érzés nem is változott meg bennem, de ahogy többet megtudtam életükről, megszerettették magukat. Több tizenéves gyerek volt köztük, éretlen, tehetséges fiatalok.
A túszok közül a nőket, kivéve Miss. Cross-t, a betegeket és a nem nagy vagyonnal rendelkező férfiakat is elengedik. Végül 59 férfi és 1 nő maradt a házban, vagyis a katonaság, akik körülzárják a házat és nem hajlandóak teljesíteni a követeléseket, így tudták. Kiderül, hogy a terroristák között 2 leány is van.
A házban nem uralkodik hatalmas szigor, inkább az unalom, monotonság az úr. A legnagyobb csoda mikor az énekesnő reggelente énekel, amit áhítattal hallgatnak. Minden férfi beleszeret Miss. Cross hangjába, kivéve Simon Thibault, aki állandóan a feleségére gondol. A könyvben a szerelem sem maradhat el. A túszok közül sokan fontosnak, nélkülözhetetlennek érzik magukat, nem akarják, hogy véget érjen ez a számukra tökéletes állapot, ami természetesen nem maradhat így.
Nagyon tetszett a könyv, számomra letehetetlen volt. Minden szereplő múltja, emléke izgalmas és persze a jelenük is.
A világ minden tájáról érkező emberek Mr. Hoszokava születésnapjának megünneplésére gyűltek össze, ahova az ország elnöke is hivatalos volt. Ő végül az utolsó pillanatban valami egészen nevetséges indokkal lemondta a meghívást. De ezt a terroristák nem tudták, akik őt akart elrabolni és a követeléseiket érvényesíteni. Az alelnök, Ruben Iglesias képviselte a kormányt, még a házát is átengedte a fogadás megrendezésére.
Fontosabb szereplői a könyvnek a szoprán operaénekesnő Roxane Cross, valamint Gen, Mr Hoszokava tolmácsa. Ő a túszok és a terroristák között tud kommunikálni, hiszen 6 nyelven beszél.
A terroristákat hihetetlenül ügyetlenek, mivel 4 és fél hónapig tartották fogva a túszokat és így sem értek el semmit. (Gondolom, ezzel nem árulok el nagy titkot.) Ez az érzés nem is változott meg bennem, de ahogy többet megtudtam életükről, megszerettették magukat. Több tizenéves gyerek volt köztük, éretlen, tehetséges fiatalok.
A túszok közül a nőket, kivéve Miss. Cross-t, a betegeket és a nem nagy vagyonnal rendelkező férfiakat is elengedik. Végül 59 férfi és 1 nő maradt a házban, vagyis a katonaság, akik körülzárják a házat és nem hajlandóak teljesíteni a követeléseket, így tudták. Kiderül, hogy a terroristák között 2 leány is van.
A házban nem uralkodik hatalmas szigor, inkább az unalom, monotonság az úr. A legnagyobb csoda mikor az énekesnő reggelente énekel, amit áhítattal hallgatnak. Minden férfi beleszeret Miss. Cross hangjába, kivéve Simon Thibault, aki állandóan a feleségére gondol. A könyvben a szerelem sem maradhat el. A túszok közül sokan fontosnak, nélkülözhetetlennek érzik magukat, nem akarják, hogy véget érjen ez a számukra tökéletes állapot, ami természetesen nem maradhat így.
Nagyon tetszett a könyv, számomra letehetetlen volt. Minden szereplő múltja, emléke izgalmas és persze a jelenük is.
2 megjegyzés:
á, köszi :) holnap megpróbálom megszerezni a könyvtárból.
Pont most kaptam meg ezt a könyvet, kíváncsi vagyok:)
Megjegyzés küldése