1976. Párizs.Egy júniusi napon egy fiatalember utazik a párizsi metrón, amikor is megakad a szeme egy ismerős arcon. Nem ismeri őt, de ez az arc már korábban visszaköszönt egy gyermekkori történelemkönyvből. Akkor is feltűnt neki, akkor is érdekelte, ki lehet ez az ember.
Többet szeretne róla megtudni, a kép hátterét, eredetét szeretné mindenáron megismerni. Nyomába szegődik, végül túllendül bátortalanságán és megszólítja.
Pár napot együtt töltenek, mialatt a fiatalember figyel, jegyzetel, issza magába Oszján történetét. Merthogy róla van szó, ő a főszereplője a történetnek. Oszján rendkívül értelmes, ambíciózus arab fiatalember, aki apja akaratának ellenére nem ellenállónak, hanem orvosnak készül. Szinte már az volt az érzésem, hogy mindegy milyen ellenálló, csak ellenálló legyen. Ő ez ellen kézzel-lábbal hadakozik, de a sorsát nem kerülheti el.
Bár véletlenül, de beszervezik a francia ellenállás csapatába. Baku álnéven teljesíti a megbízásokat, nem is rosszul, hiszen hőssé kiáltják ki! "Munkája" során megismerkedik Clarával, aki érdekességképpen zsidó származású.
Szerelmük mindent elsöprő! A házassággal, sőt a gyermekvállalással sem várnak sokáig.
"Soha nem csókoltam meg úgy Clarát, de még csak a kezét se fogtam meg úgy, hogy azt éreztem volna: ilyen már volt, ezen már túl vagyunk. Sosem éreztem, hogy túl volnánk a szerelmen. Igenis ép és hiánytalan maradhat a szeretet, a szerelem. Hónapokon, éveken át. Nem olyan hosszú az élet, hogy beleunna az ember."
Sajnos rövid időn belül a háború kíméletlenül szétválasztja őket, Oszján azt sem tudja, egészségben, biztonságban megszületett-e gyermeke. A tudattalanságba, távolságba lassan beleőrül, emiatt hosszú évekig elmegyógyintézetbe kényszerítik, ahol gyógyszerekkel tompítják érzékeit, így még amikor segíthetne is magán, képtelen azt megtenni.
A hosszú eltöltött évek után remény csillan fel. Lánya, Nadia látogatja meg titokban. A látogatásnak egyetlen, de nagyon is sorsfordító következménye, hogy Oszján erőt vesz magán, a gyógyszereket nem szedi be többé, így készül a szabadulásra.
Szép és mindenképpen érdekes történet a zsidó-arab ellentétről, kultúráról, illetve barátságról, mert ugye itt sem minden fekete vagy fehér.
A hírekben mindig csak az ellentétekről, a háborúról, egymás irtásáról van szó, de közben hétköznapi emberek élete folyik/folyna a megszokott mederben. Szerelmek szövődnek, barátságok köttetnek, és ez nem szólhat a faji-, nemzeti hovatartozásról. De mi van akkor, ha mégis szó szerint mindent ez határoz meg? Vajon túléli szerelmük a szinte egész élethossznyi szenvedést?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése