Martin Booth: Az amerikai

A nemsokára nálunk is bemutatott film okán adták ki ezt a könyvet, gondolom. Persze a filmes borítóval. Ami egy hatalmas átverés, mert ez a könyv nem ilyen. Nincs benne akció jelenet akció jelenet hátán, sőt. Ez egy nagyon is békés, magából nyugalmat árasztó idősödő bűnöző vallomása az életéről, életstílusáról, munkájáról. Lassú, elmélázó, hangulatos sztori. Amilyet az ember pont nem várna egy alvilági figurától, annak történeteitől. De pont ez a kontraszt teszi érdekessé és nagyon élvezhetővé.

Hősünk életmódja a folyamatos utazás, bujkálás. A világ különböző tájairól kap megrendeléseket, pár hónap alatt elvégzi a munkáját, majd továbbáll egyik helyről a másikra - akár egyik kontinensről a másikra. Inkognitóban, magányosan él, senki nem tudja ki is ő valójában, ahol éppen letelepszik ott próbál észrevétlen maradni. Ugyanakkor muszáj folyamatosan minden idegszálával figyelnie a környezetét és készen állnia a menekülésre, arra az esetre, ha esetleg valaki a nyomába eredne. És ennek ellenére képes nyugalmat árasztani, de talán ezt az életmódot csak így lehet elviselni, ilyen hideg fejjel.

Signor Farfalla, azaz Pillangó úr, ahogyan a helyiek szólítják ez alkalommal egy festői szépségű olasz völgyben lévő kisvárosban telepszik le. Álcája, hogy pillangókról fest nagy részletességű képeket, innen a név. Valójában azonban egészen mást csinál. Utolsó megbízatásán dolgozik. Mivel nagyon szívéhez nő az olasz kisváros, úgy dönt, hogy munkája végeztével végleg itt marad. Mert beleszeret a kristálytiszta levegőjű, napsütéses völgybe, a pici falvakba, a barátságos olaszokba, a finom borokba, a prosciuttoba, és talán egy nőbe...
Tervét beárnyékolja, hogy mint már oly sokszor pályafutása során, észreveszi, hogy valaki a nyomában jár és figyeli.

Nagyon érdekes ez a figura. Egyes szám első személyben beszéli el a történetet, ami már eleve ad egy bensőséges hangulatot a sztorinak, ezen felül valami nagyon kellemes, hangulatos, higgadt stílusban mesél, ami már az első oldalakon megragadott. Az elbeszélés lassú, intelligens hangja jól illik az idősödő, tapasztalt úriemberhez, ezért simán elhittem neki mindent.
A történetben nem a cselekmény dominál, az igazán csekélyke, mert a 400 oldal során hősünk nagyon sokszor elmélkedik olyan dolgokról, mint a történelem, a halál, vagy éppen a táj, de többször mond el nekünk korábbi eseményeket is az életéből. Úgy képes mesélni, hogy még a fegyverekről szóló eszmefuttatásait sem találtam unalmasnak, pedig igazán távol áll tőlem ez a téma. Ezen felül az életmódjának hedonista elemei, az élet élvezetének ábrázolása is adnak egy kellemes ízt a történetnek. Signor Farfalla ugyanis imádja az ízletes helyi borokat, a házilag érlelt sonkát, a finom sajtokat, képes kimenni a természetbe, hogy saját kezével szerezzen magának vadmézet, két nővel szeretkezik egyszerre és még sorolhatnám.

Magát a fő cselekményt elszórva, kis adagonként helyezi a történetbe az író, szépen beleillesztve Signor Farfalla vallomásai közé. A végén persze eljön a csúcspont, van egy kis akció.

Én nagyon szerettem olvasni, élveztem az író stílusát, Signor Farfalla nyugodt hangját. Nekem tetszett, hogy ennyire ellentétben álltak az elbeszélés módja és történései azzal, amit várnánk egy bűnöző vallomásától: akció, idegesség, száguldás, izgalmak. De pont ezért egyértelmű, hogy nem való mindenkinek ez a könyv.

Bár a legvégével nem vagyok teljesen elégedett, az év meglepetése volt nekem ez a könyv, szívesen olvasnék még Martin Booth-tól. (Az Industry of Souls-t például, amit Booker-díjra is jelöltek.)

(Engem nagyon zavart, hogy az olaszul elhangzó mondatok nem lettek lefordítva. Nem tud mindenki olaszul, én is csak néhány szót ismerek. Tudom, hogy ezek nem voltak fontos mondatok, de viszonylag sok volt belőlük, én már ezért is lefordítottam volna, nem gondolom, hogy ez ártott volna a történet hangulatának.)

El nem tudom képzelni a belőle készült filmet, pont ezért nagyon kíváncsi vagyok mit hoztak ki belőle.