A Csipkeolvasó után elég nehéz volt ráhangolódnom erre a hagyományos szerkezetű, időben lineáris, tanmese jellegű történetre.A XX. század elején járunk Kínában. Nekem már az is furcsa volt kicsit, hogy ebben a már viszonylag modern korban Kínában még ilyen erősen éltek a régi hagyományok. Persze ez az én naivságom, hiszem pár évvel ezelőtt még lehetett látni akár filmen, akár képen olyan élő kínai asszonyokat, akiknek a század első felében kötötték el a lábát.
A történet az előkelő és népes Vu család története, de legfőképpen a családfőé, Vu asszonyé, aki a 40. születésnapján úgy határoz, hogy ágyast fogad férje mellé és ezentúl a testi kapcsolatot mellőzi a házasságából. Döntését már régen fontolgatta, és bár az egész család a férjével és a fiaival az élen döbbenten veszi tudomásul a fejleményeket, ő tántoríthatatlan. Bölcs elhatározásnak tartja, kellőképpen megindokolja a tettét. Nem sokkal ez után egyik fia mellé egy külföldi tanítót, egy szerzetest fogad, akivel ő maga is sokat konzultál tudományról éppúgy mint érzelmi kérdésekről. André, a szerzetes fenekestül felforgatja Vu asszony látásmódját, aki ezáltal olyan döntéseket hoz családtagjaival kapcsolatban, amelyek alapjaiban változtatják meg pozitív irányba a szereplők életét. Olyan érzésem volt, mintha az európai származású André szimbolizálta volna a keletre betörő nyugati szellemet, ami egyben a szabadság szimbóluma is ebben a merev és régimódi hagyományokkal rendelkező országban. Az más kérdés, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy ez kell, kellett-e ezeknek az embereknek, még akkor sem, ha ez az írás ezt sugallja.
Érdekes volt ilyen matriarchális társadalomról, családról olvasni, de még érdekesebbek voltak azok a kinyilatkoztatások, melyeket a szereplők tettek családról, a házasság mibenlétéről, alapvető feladatainkról az életben, szabadságról, szerelemről. Pearl S. Buck nagyon korrekt módon illesztette saját bölcsességeit, meglátásait ebbe a történetbe, finoman, nőiesen, cseppet sem erőszakosan, mint egyes nyugatabbra élő mesterek...:P
Nem mondom, hogy készpénznek veszem az akár a hagyományokban, akár André gondolataiban rejlő bölcsességeket, de elfogadom, hogy ők így gondolkodtak és próbálom kikeresni a számomra használható gondolatokat közülük. Mert merevségük ellenére van valami alapvetően más aspektus, valami bölcsesség a keleti emberekben, amit nekünk elég nehéz átültetni a gondolkodásunkba, de úgy gondolom, ha sikerül, akkor valami egészen újfajta, az életet könnyedebbé tevő személetet tudhatunk magunkénak.
A történettől én többet vártam, valahogy érdekesebbre, felnőttebbre számítottam. Számomra túl mese jellegű volt az egész, a történet léptékével együtt.
A borító viszont valami egészen gyönyörű, élőben még sokkal szebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése