"Mielőtt Matthew Scudder otthagyta a rendőrséget, hazudott az esküdtszéknek, hogy rács mögé juttasson egy James Leo Motley nevű veszélyes pszichopatát. Tizenkét évvel később a szörnyeget kiszabadul a börtönből, és nekilát, hogy valóra váltsa régi ígéretét, mely szerint nemcsak Scudder fog fizetni hazugságáért, hanem a női is. Motley módszeresen végez Scudder régi ismerőseivel, szeretőivel, barátaival, sőt még idegenekkel is, miközben olyan, akár egy szellem: képtelenség elfogni. Scuddernek minden tőle telhetőt meg kell tennie, különben mindenkit elveszít, aki fontos neki. Minden követ megmozgat, mindenhova elmegy, mindenkivel beszél, ám Motley mindig egy lépéssel előtte jár." Az a nagy harci helyzet kedves olvasóim, hogy én nagyon elfogult vagyok Lawrence Block-kal szemben, ezért érdemes meggondolni, hogy van-e értelme annak, hogy végig olvassátok a bejegyzésemet. Persze ez nem azt jelenti, hogy most csupa ömlengést fogtok olvasni, de azért lesz egy icipici elfogultság a részemről. :) A másik nagy problémám, hogy a többi könyvesblogger már jól kivesézte ezt a művet, így nem igazán tudom, hogy milyen új információval tudnék nektek szolgálni a szubjektív benyomásaimon kívül. :)
Minden akkor kezdődött amikor a helyi könyvtárban először fogtam a kezemben a Scudder sorozat első darabját, az Apák bűneit. Ettől a pillanattól kezdve megszállottan kerestem minden művét, mert nekem felejthetetlen élményt okozott az első rész. Szerencsére azóta az Agave kiadó megállás nélkül adja Block úr könyveit. Örök hálám! :)
A mai napig nem tudom megmagyarázni vonzódásomat a főszereplő iránt, hisz egy alkoholista, depressziós figura, aki évek óta nem beszélt családjával. Ennek ellenére mégis van valami kisugárzása, amitől az olvasó igazán meg tudja kedvelni. Ráadásul a regényt az atmoszférája miatt sem lehetne a könnyed, vidám könyvek közé sorolni, mégis lebilincselő és letehetetlen. Ám mindezek ellenére azt kell mondjam, hogy egy kicsit csalódtam a sorozat nyolcadik darabjában, mivel most nem nyújtott akkora élményt, mint az eddigi részek. Voltak olyan jelenetek a regényben, amit én kicsit túlnyújtottnak, feleslegesnek éreztem, egyszóval untam. Ezektől eltekintve, mégis van valami a könyvben, ami nem hagyja nyugodni az embert, amíg ki nem olvassa. Talán a túlzott kíváncsiságom okozza? :) Ezt már sosem fogjuk megtudni. :) Block úr megérdemel egy kalapemelést, mert annak ellenére, hogy minden történetének ugyanaz az alapja, mégis úgy tudja csűrni csavarni a dolgokat, hogy az ember ezt sose unja meg. Ezért is van tele a polcom vele. :)
1 megjegyzés:
kvzs-től kaptad? átvenném... )
Megjegyzés küldése