2009. november 23., hétfő

Ann Patchett:Életszonáta


A történet valahol Dél-Amerikában játszódik a pontos hely nincs megnevezve. Itt gyűlnek össze az előkelő vendégek, befolyásos üzletemberek, diplomaták, hogy megünnepeljék az országba látogató japán üzletember születésnapját, az alelnök villájában.

A gyönyörű és tehetséges opera énekesnő Roxane Coss mindenkit elvarázsol, legfőképp az ünnepeltet akinek minden álma, hogy egyszer élőben találkozhasson titkos imádottjával.

A vacsora hirtelen félbeszakad mikor a pazar villát fegyveresek foglalják el, akik az elnököt kívánják elrabolni, aki egy banális ok miatt nem vett részt a vacsorán, ezért a terroristák kénytelenek tervet változtatni és immáron fogságba ejtik az összes vendéget.

Mivel túl sok a túsz és túl kevés a terrorista a nőket és a személyzetet elengedik, kivéve Roxane Cosst akitől azt remélik, mivel a világon mindenhol ismerik,a követeléseiket gyorsabban teljesítik.

A társaság immár alig negyven főre zsugorodik,egy nővel illetve hárommal...
Mivel a vendégek a világ minden tájáról érkeztek a nyelvi nehézségek miatt beszélgetni sem tudnak egymással. A vendégek között egyetlen tolmács van-Gen aki végül is főszereplővé lép elő. Mindent Ő fordít mindenkinek, szinte napi huszonnégy órában megállás nélkül dolgozik. Ahogy telnek a napok,hetek mindenki feltalálja magát. Észreveszik hogy a terroristák dühös gyerekek csupán, kivéve a három parancsnokot akik megkeseredett, harcedzett katonák, akiknek parancsaira kis terroristák gondolkodás nélkül hallgatnak.
Az kormány és a terroristák összekötője egy vöröskeresztnél dolgozó férfi, aki szabadság tölti Dél-Amerikában mikor belecsöppen a nem szokványos túszejtésbe.

Eleinte a kormány zokszó nélkül teljesíti a napi kívánságokat- a cigarettát, a takarókat, az ételt ami a dzsungelben felnőtt gyerekeknek maga csoda, a vízöblítéses wc-vel együtt amit itt láttak először, akárcsak szőnyeget, vagy éppen a televíziót.

Egyikük nagy álma a villában maradni mindörökre.
Valahogy úgy tűnik, mintha csak az időjárás okozta vihar miatt lennének kénytelenek együtt élni a villában.Senki sem lázad, vagy tervez szökést. Sőt a vendégek szimpatizálnak a terroristákkal annak ellenére, hogy fogalmuk sincs miért is raboskodnak.

Lassan szerelmek szövődnek és immáron Gen-nek már ezeket is tolmácsolni kell, együtt reménykedve a szerelmessel a pozitív válaszban. A könyv remek stílusban íródott, rengeteg humorral érzelemmel átszőve.
És éppen mikor elhisszük, hogy ez a kényszerű édes rabság akár örökké is tarthat, lövések dördülnek.....

A borító remekmű, nagyon jól sikerült de ez az egész történetről elmondható!


Nincsenek megjegyzések: