Meg Cabot - A neveletlen hercegnő naplója 1.

"Sajnálom, papa, de én nem vagyok Lucy, és sosem leszek az, hiába öltöztet fel úgy Grandmére! Nem vagyok lenszőke szexi baba, nem vigyorgok folyton, mint a vadalma, és nem udvaroltatok magamnak a farmerfiúkkal!"

Mia Termopolis 178 centi magas, és finoman szólva nem éppen egy bombanő. Elsős gimnazistaként jóval magasabb mindenkinél, természetesen sovány is és a nőies idomok teljes hiánya figyelhető meg rajta. Legjobb barátnője Lilly aki meglehetősen furcsa természet, amolyan túlbuzgó zseni -féle. Mamája különc festőművész, aki lányát melehetősen liberálisan neveli. Adott még a történetben Lana az ügyeletes barbie baba az iskolában, aki természetesen Josh Richterrel, a gimi legmenőbb srácával jár akiért annak rendje és módja szerint mindenki, így Mia is epekedik. Na meg ott van Mr. G. a matektanár aki Mia mamájával randizik. Kövér

Lulut sem lehet kihagyni, Termopolis-ék extra kövér macskáját, aki ha nem kap elég figyelmet, bosszúból zoknit eszik.

Egy szép napon azonban fény derül rá, hogy Mia nem is olyan egyszerű tinédzser mint a többiek, mert édesapja, nem más, mint Genovia hercege. Mia élete fenekestül felfordul és nagymamája Grandmére igyekszik belőle hercegnőt faragni, ami egyaltalán nem megy könnyen.

Ízig-vérig tinilány-regény. A komolyabb hangvételű olvasnivalók között, igazi rózsaszín színfolt. A borító is ebben pompázik, mellesleg eléggé katasztrófális, és szegényes a grafikája. Mia szerencsétlenkedésén hatalmasakat nevettem, és még nagyobbak sajátos véleményformálásán. Az pedig, hogy hosszú monológokat folytat fejben, kifejezetten ismerős.

Tinilányoknak mindenképpen kötelező olvasni. Felnőtteknek pedig olyan pillanatokra ajánlom amikor elég fáradtak, hogy csak hiperkönnyű, bugyutácska történetet olvassanak, sok humorral.