„Porthkerris prospektusai, plakátja ragyogó napfényben ábrázolják az azúrkék tengert meg az eget, a vakítóan fehér házakat, a mediterrán hangulatot sugalló pálmafákat. Aképzelet óhatatlanul szabad ég alatt fogyasztott friss lazacot idéz, szakállas művészeket festékfoltos köpenyben, napbarnított, kalóz módra festői halászembereket, amint kikötőbakon üldögélve, pipázva vitatják meg a múlt heti fogást.”Rosamunde Pilcher kötetében két kisregényt olvashatunk, amely Porthkerris szeles vidékére kalauzol el bennünket. Mindkét történet középpontjában az apaság áll, a lánygyermekek szempontjából nézve. Az egyik történetben egy festő apa, a másikban egy festő nagyapa kapcsolatát ismerhetjük meg lányukkal és unokájukkal.
A Más szemmel főhősnője Emma egy csapongó fiatal nő, igyekszik közelebb kerülni apjához. A próbálkozása cseppet sem egyszerű, mert apja, Ben igen furcsa természetű művészember. Öntörvényű, szeszélyes és a családi életre teljesen alkalmatlan. Utazgat a világon keresztül-kasul, mit sem törődve a felelősséggel amellyel lánya felé tartozna.
A Tengeri szél Rebbeca-ja nagyon hasonló Emmához. Bár természete kiegyensúlyozottabb és racionálisabb gondolkodású, legalább annyira áhítozik a gyökerei után, mint Emma. Anyja teljes mértékben titokban tartja, felmenőit és családját. Rebecca azonban szerencsés véletlenek sorozatával végül rálel, nagyapjára és megtudja az igazságot a múltról.
Ez volt az első könyv amit Pilcher-től olvastam, de kiváncsivá tett. Nem egy sodró lendületű alkotás, bár kétség sem fér hozzá, hogy a Tengeri Szél fordulatosabb, mint a Más szemmel. Ami leginkább megragadott az az emberi kapcsolatok részletes ábrázolása. Nagyon finom részletességgel ismerjjük meg a két nő lelkében zajló folyamatokat, d
e mégsem szájbarágós a stílus és ad bőven gondolkodnivalót. gyik regényben sem mintaszerű az apa-lány kapcsolat, de végül kiderül, hogy máshogy is lehet jó ez a kapcsolat, nem klasszikus értelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése