Valahogy a borító és a cím miatt azt gondoltam, hogy ifjúsági irodalom, de a könyvtárban a felnőtt könyvek között van,amit nem is értek. Annabel utolsó éves gimnazista,szabadidejében modellkedik és szerető családja van. A lánnyal egy bulin olyan dolog történik ami miatt ,elveszíti mindkét barátnőjét, sőt kicsit önmagát is. Családját nem meri terhelni a gondjaival, a magányával, és azzal, hogy tulajdonképpen már csak anyja miatt modellkedik.Törékeny ugyanis a családi egység: Annabel egyik nővére súlyos anorexiával küzd,amely az egész családot megviseli, másik testvére pedig New Yorkba megy tanulni, anyja pedig depressziós volt,és mostanában kezdett csak újra élni. Apjuk pedig bár igazán jó apa akar lenni.ritkán van otthon. Annabel így magában őrlődik, viaskodik a rémálmaival még az iskolakezdéskor megismerkedik Owen-el aki szintén magányos.
A szerző remekül átlátja egy tinédzser lelkét,gondolatait. A szülőknek is nagyon hasznos lehet a történet. Mialatt azt gondoljuk minden rendben van a gyerekünkkel, lehet épp akkor van a legnagyobb bajban.
Az anyuka vakságát nem is nagyon értettem, az anorexia jelei egyértelműen felismerhetők, de csak azért homokba dugni a fejünket, hogy magunkat védjük, idiótaság!!! A szülők ugyanúgy követnek el hibákat, mint bárki más. Nem az a megoldás ha nem vesszük észre őket,és várjuk, hogy az idő vagy az iskola, a barátok megoldják helyettünk. A ki nem mondott, meg nem beszélt problémákat sem értem, bárki lehet beteg, veszítheti el a talajt a lába alól-de a gyerekkel ezt is meg lehet beszélni őszintén-anya, apa beteg stb.... Természetesen Annabel élete helyre kerül. De nem minden fiatal ilyen szerencsés.
A Twilight és hasonló ifjúsági irodalom mellé nagyon ajánlom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése