Aranyos kis mesécske, amit az én érzékeny lelkem képes lenne elhinni ha még néhány csepp romantikumot lila ködöt és rózsaszín fátyolt csepegtetnének (csepegtetnétek) BELÉM intravénásan. Néha túlzó eseményekkel, néhol elgondolkodtató mondatokkal tarkított történet, amiben néhány magára maradt személy próbál együtt boldogulni, boldoggá lenni.Írhatnék róla ennyit. Olvassák el azok, akik szeretik a "minden jó, ha a vége jó" sztorikat, és ezzel semmi spoilert nem említettem, hiszen az események csordogálnak vagy zúdulnak előre a vég felé. A lényeg, a szépség a mikéntben van. Nincs benne felolvasztott cukrozott nyalóka, inkább sokszor a keserű grapefruitot lehet ízlelgetni, néhol kicsit porcukorral megszórt formában.
Hogy ne szaladjak előre a történetben, bemutatom a szereplőket, a "féllábúak társaságát", akik szerint az emberek nem azért nem tudnak egymás mellett élni, mert különbözőek, hanem mert hülyék:
Camille: a nagyon sovány (másképpen nevezve kecses, vékonyka) művészlány, aki hányatott gyermekkorát tekintve, a nem megszokott módon növekedett, cseperedett, érett beteg édesanyja-édesapja mellett-közelségében. Nem beszélt csak rajzolt. Egy férfi szerint C. egy csiga aki mélyen elbújik a házában és nem is jön ki onnan. Tele titokkal, ami egyszer csak napvilágra kerül. Ő egy tündér a fiúk szerint. "Kavicsokkal a gyomrában" él, amíg nem jön valaki, aki felkarolja őt.
Franck: egy fantasztikus szakács, akinek érzékenységét, kimutatott-keménységét szintén gyermekkora alakította. Nagyszülei (Paulette és Maurice) nevelték gyermekkora nagy részében, tőlük kapta a benne rejlő Fantasztikumokat. Fél az élettől, a munkába hajszolja magát. Beleszeret egy lányba, de fél az érzéseitől, így csak magában kínlódik egy darabig.
Philibert: egy régebbi századokból itt maradt család sarja, akinél a tisztelet, a lojalitás, a segítőkészség, a lovagiasság, az udvariasság van mindenek előtt. Hatalmas tudását képeslapok mögé szorítja. Ő az, aki vidékről megérkezvén "nem farmerban és baseballsapkában volt, és akihez sem táska, sem kerekes bőrönd nem tartozott. Lassan bandukolt, egyenesen, mint egy I betű, és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt, a másikban pedig egy nyitott könyvet tartott". Tökéletes némelyek szerint. A "Supernesquik".
Paulette: egy idős, egyre betegebb hölgy, aki kapcsolatban van ill. kerül ezekkel az emberekkel. Akik megszépítik életét, megszépítik élete alkonyán lévő napjait.
4 ember, 4 személy, 2 nő és 2 férfi. Anna Gavalda az ő életük egy részét írta le, fogalmazta meg az Együtt lehetnénk regényében.
Együtt lehetnénk, ha tudnánk.
Együtt lehetnénk, ha mernénk.
Együtt lehetnénk, ha lenne aki támogat.
Együtt lehetnénk, ha bátrak volnánk.
Együtt lehetnénk, ha lenne, aki segítene.
Együtt vagyunk egy darabig........ boldogan, problémák előkerülésével és megoldásával...... együtt vagyunk egy darabig........ időközben próbálunk a saját lábunkon megállni......... segítség nélkül próbálunk élni...... keressük önmagunkat...... megtaláljuk önmagunkat.......zajlik az élet...... múlnak a napok..... újra az utcán állunk. Egészen egyedül-ketten. Meddig? Hogyan? Miért?
Valaki lépjen már... Két gőgös, félős ember, akik egyedül fél-embernek gondolhatják magukat.
Hogy ne szaladjak előre a történetben, bemutatom a szereplőket, a "féllábúak társaságát", akik szerint az emberek nem azért nem tudnak egymás mellett élni, mert különbözőek, hanem mert hülyék:
Camille: a nagyon sovány (másképpen nevezve kecses, vékonyka) művészlány, aki hányatott gyermekkorát tekintve, a nem megszokott módon növekedett, cseperedett, érett beteg édesanyja-édesapja mellett-közelségében. Nem beszélt csak rajzolt. Egy férfi szerint C. egy csiga aki mélyen elbújik a házában és nem is jön ki onnan. Tele titokkal, ami egyszer csak napvilágra kerül. Ő egy tündér a fiúk szerint. "Kavicsokkal a gyomrában" él, amíg nem jön valaki, aki felkarolja őt.
Franck: egy fantasztikus szakács, akinek érzékenységét, kimutatott-keménységét szintén gyermekkora alakította. Nagyszülei (Paulette és Maurice) nevelték gyermekkora nagy részében, tőlük kapta a benne rejlő Fantasztikumokat. Fél az élettől, a munkába hajszolja magát. Beleszeret egy lányba, de fél az érzéseitől, így csak magában kínlódik egy darabig.
Philibert: egy régebbi századokból itt maradt család sarja, akinél a tisztelet, a lojalitás, a segítőkészség, a lovagiasság, az udvariasság van mindenek előtt. Hatalmas tudását képeslapok mögé szorítja. Ő az, aki vidékről megérkezvén "nem farmerban és baseballsapkában volt, és akihez sem táska, sem kerekes bőrönd nem tartozott. Lassan bandukolt, egyenesen, mint egy I betű, és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt, a másikban pedig egy nyitott könyvet tartott". Tökéletes némelyek szerint. A "Supernesquik".
Paulette: egy idős, egyre betegebb hölgy, aki kapcsolatban van ill. kerül ezekkel az emberekkel. Akik megszépítik életét, megszépítik élete alkonyán lévő napjait.
4 ember, 4 személy, 2 nő és 2 férfi. Anna Gavalda az ő életük egy részét írta le, fogalmazta meg az Együtt lehetnénk regényében.
Együtt lehetnénk, ha tudnánk.
Együtt lehetnénk, ha mernénk.
Együtt lehetnénk, ha lenne aki támogat.
Együtt lehetnénk, ha bátrak volnánk.
Együtt lehetnénk, ha lenne, aki segítene.
Együtt vagyunk egy darabig........ boldogan, problémák előkerülésével és megoldásával...... együtt vagyunk egy darabig........ időközben próbálunk a saját lábunkon megállni......... segítség nélkül próbálunk élni...... keressük önmagunkat...... megtaláljuk önmagunkat.......zajlik az élet...... múlnak a napok..... újra az utcán állunk. Egészen egyedül-ketten. Meddig? Hogyan? Miért?
Valaki lépjen már... Két gőgös, félős ember, akik egyedül fél-embernek gondolhatják magukat.
A borítót tekintve: a filmes változatút olvastam. Jobban tetszik az eredeti, amit betettem a poszthoz. Sőt nekem ez tetszik legjobban a könyv tartalmát tekintve. Szépek a külföldi színesek, és a könyv olvasása nélkül arra mutatnék rá, de így ezt tartom hozzá illőnek.
Érdekes ismét, hogy kinél mit váltott ki a történet..... :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése