2010. szeptember 9., csütörtök

Paul Hoffman: Isten balkeze


Már az alapötlet hívogatja az embert, hogy lapozzon bele a könyvbe: egy sereg fiúgyermek akiket az úgynevezett megváltók nevelnek, hogy könyörtelen katonákat küldjenek a csatamezőre. Főhősünk Thomas Cale már az elején felbukkan a sorok között, amikor is egy füst alatt megismerhetjük egy napját a Menedékben, a Megváltók tanítási és nevelési módszereiből is kaphatunk ízelítőt vagy éppen a társaihoz fűződő kapcsolatát. A Menedék olyan hely ahol a fiúk hamar megtanulják, hogy ne kérdezősködjenek, ne barátkozzanak, ne legyenek önálló gondolataik és mindig minden körülmények között tartsák be azt amit parancsolnak nekik ellenkező esetben véres verés, legrosszabb esetben pedig halál lesz a jussuk. Családjuk nincs vagy eladták őket, a szökés lehetetlen, ha mégis megpróbálják és elkapják őket napokig tartó szenvedés majd a megváltó halál talál rájuk. Cale különbözik a többi fiútól, nem csak azért mert ő vele még brutálisabban bánnak mint a többiekkel, hanem azért is mert a szemei legtöbbször üresek, nincs bennük érzelem, a legtöbb társa maga is tart tőle. Félreértés ne essék nem egy kegyetlen öldöklő emberről beszélünk, egyszerűen hidegen számít ki minden lehetőséget a félelmet és a rettegést pedig már rég megtanulta elnyomni magában. Egy nap azonban Cale rossz döntést hoz, ami kihat mind az ő mind a környék későbbi életére.

Mindenki tudja, hogy Isten jobbján ül maga a feltétlen szeretet és megbocsátás, de vajon ki ül a baloldalán és milyen jövőt hozhat nekünk embereknek?

Bár erősen emlékeztet az alaptörténet a Katona című filmre, melyben Kurt Russell szemén keresztül ismerhetünk meg egy kegyetlen és lelkiismeretlen katonákból álló világot – mégis tudott újat nyújtani, és azt hiszem, ez azért van, mert itt nagyon sokat tudhatunk meg a Menedéken belüli képzési és „nevelési” módszerekről valamint a főhős belső gondolatairól. Talán túl sokat is időnként, de azért nem kell megijedni, hogy túl véres lenne a sztori. Persze vannak benne gyilkosságok és időnként kegyetlenkedések is, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy nem zavaróak, hisz a nagyja az olvasó képzelőerejének határaira van bízva. Az események pörgősek az író pedig nagyon érdekesen ír, az olvasó egyszerűen mindig kíváncsi Cale következő lépésére.

Két negatívum azért mégiscsak rám talált olvasás közben: az első az, hogy nem tudtam hova tenni sem az országot, sem a kort ahol és amikor játszódik. Az egésznek középkori hangulata van, számszeríjakkal, fáklyákkal, csuhákkal és várakkal, mégis Memphisnek hívják a nagyvárost, ahol csupa olaszos nevű férfi és nő él, Hollandia pedig csak egy köpésre van. A megváltójukat nem keresztre feszítették, hanem felakasztották, de Szent István jobbja azért mégiscsak raktáron van. Erősen keveredett a valós történelem a fantáziával és ezzel nem mindig tudtam megbírkózni és hiányzott nekem egy térkép is, amit ilyen könyvek esetében sűrűn szoktam lapozni, hogy lássam hol is tart a főszerepelő pontosan. (Ez kissé azért kielégítésre került egy kis kutatást követően a könyv angol nyelvű honlapján: http://www.lefthandofgodtrilogy.com/map/ igaz ez nem mindig segít az angolul nem tudó olvasóknak) A másik negatívum a csataleírás a könyv egyik részében. Hosszú volt és unalmas (legalábbis nekem, mondjuk én lány vagyok) és megvallom őszintén, hogy ott pár bekezdést átugrottam, mert a csata végkimenetelére voltam inkább kíváncsi, na meg arra, hogy mi lesz már a főszereplőkkel. Olvastam egyszer egy kritikában (már nem emlékszem, hogy kinél) hogy szerinte Paul Hoffman nőgyűlölő és mennyire rossz fényben tűnteti fel a női nemet ebben a könyvben. Nos, én ebből semmit sem éreztem, főleg azért mert a férfiak szerintem időnként még rosszabb fényben szerepelnek. Csak annyi negatívum van benne amennyi egy átlag kosztümös filmben is, melyben nemes urak és hölgyek is szerepelnek a maguk udvari intrikáikkal egyetemben.

A magyar borító megegyezik az eredetivel, nagyon örülök és dicséretesnek tartom, hogy a Kelly már nem kísérletezget ezzel, csak ha biztosra mennek. Nincs semmi különös egyébként az egész grafikában, de a lila különböző árnyalataival és magával az egyszerűségével megragadja az embert. Elütési hibák alig voltak és a fordítás minősége is tetszett. Csak így tovább Kelly!

Fontos még tisztázni, hogy ez egy sorozat, amelynek ez az első része. Ezt követi majd még két rész, amelyeknek még az amerikai megjelenéséről sem tudni semmit, nem hogy a magyar boltokba kerüléséről. Remélem nem húzza, halasztja sokáig az író, mert félő hogy a fontos információk felére sem fogok emlékezni.

Mindettől függetlenül jöhet számomra a kaland következő része!

Nincsenek megjegyzések: