2010. szeptember 15., szerda

Dymphna Cusack:Ketten a halál lellen


Csenga véleménye

"Amikor megismertelek,olyan voltál,mint a bárányfelhő tejszínhabbal"

Először a gyönyörű borítón akadt meg a szemem,aztán a tartalmát elolvasva tudtam nekem való ez a szívfájdító, zokogós történet. De megfogadtam,hogy ha olvasás előtt el is olvasom mások véleményét, gyorsan el is felejtem-volt aki véleménye szerint a Love Story ikertestvére a könyv-dehogy!!!!Ennyi erővel az összes családregény is egy tőről fakad...

Nos a második világháború után vagyunk amikor Bart hazaér Sidney-be, és egy lány, Jan várja, holott nem ígért neki semmit, nem beszéltek meg semmit. Pár semmitmondó levelet ugyan küldött a lánynak de nem is gondolta tovább a történetet.-Itt megjegyzem, hogy a fülszöveg félrevezető,hiszen ott azt írják Bart és Jan örök hűséget fogadott egymásnak.Szó sem volt ilyesmiről!!!

Bartnak hízeleg a naiv, édes lány ragaszkodása, imádata. Bart úgy érzi maga a megtestesült tökéletesség. A fiút legszívesebben szájba csapkodtam volna egy szöges deszkával amiért ennyire bunkó, arrogáns,beképzelt volt nem beszélve Jan iránti érzéseiről, gondolatairól-és hiába a késő bánat a mártíromság, nem tudtam neki megbocsátani.

Bart -nem lévén jobb dolga-elfogadja Jan társaságát még kiötli mihez kezdjen most, hogy vége a háborúnak. Élvezik egymás társaságát, a lány már az esküvői harangok hangját véli hallani, amikor egy kirándulás után a lány rosszul lesz.

Hossza huzavona és orvoslátogatás után, a lesújtó diagnózis tuberkolózis vagyis Tbc, szanatóriumra, hosszas ápolásra és legfőképp pénzre van szüksége a lánynak.

Innentől kezdve a történet hol a végletekig letaglóz,hol reménykedve ível felfelé.Jan küzdelme a betegséggel, az orvosokkal a pénztelenséggel,és persze Bart szerelmének elvesztése örök rettegésben tartja. Bart két életet él,Jant a betegsége folytán már nem hagyhatja el, ugyanakkor úgy érzi joga van a boldogsághoz....
Nekem furcsa volt, hogy Jan nem a betegségtől retteg leginkább,hanem azért aggódik,hogy vajon Bart meddig tart ki mellette, és hogy szereti-e még.
Jan gyógyulása embertelen körülmények között folyik, miközben kiderül,hogy egyetlen élő rokona testvére is megkapta a gyilkos kórt...
Nemcsak a két fiatal küzdelmét mutatja be a könyv, hanem ezt a borzasztó, kínzó betegséget is, amelyre ekkor még nem volt gyógyszer.

Egy alkalommal szórakozottan lapozgattam a könyvet, és megtörtént az aminek sosem szabadna megtörténnie olvasás közben-valahogy az utolsó oldalon, elolvastam a befejező mondatot! Aztán persze belevertem a fejem a falba, és azt hittem innentől kezdve veszett fejsze nyel az olvasás, de nem! Olyan szenzációsan van megírva, hogy nem hittem, el hogy tényleg az a bizonyos mondat lesz a történet vége.

Muszáj voltam ilyen nagyban betenni ezt a csodaszép borítót!

Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 15.






Erika véleménye


Dymphna Cusack

Mintha csak Szilvási Lajos: Egymás szemében c. művét olvastam volna. Senkit nem akarok megtéveszteni. Nem ugyanaz a történet, de hangulatában ugyanazt hozta számomra.

Megrendítő történet egy szerelmes párról, akinek a kapcsolata nem feltétlenül klasszikus módon alakul. A klasszikust itt úgy értem, hogy általában egy szerelem szárba szökken, zakatolnak az érzelmek, de a kezdeti lángolás után is apróbb-nagyobb gondok között folyik megszokott medrében élet, a szerelem.
Az adott történet sajnos nem úgy alakul, ahogy a kezdeti fellángolás ígéri.

Bart Templeton egy szoknyavadász pernahajder, aki a II. világháborúból tér éppen haza. Barátnője váratlanul a hajóállomáson vár rá, bár Bart lelkében a testi vonzalmon kívül más még nem mozdul meg, az viszont nagyon! :-)

Ahogy telik-múlik az idő, ráébred Jan tisztaságára, arra, hogy vele talán el tudná képzelni az életét. Szerelembe esik a lánnyal. Szerelmük a fent említett klasszikus módon indul, Bart is egyre komolyabbnak érzi a kapcsolatot, bár mindenféle elkötelezettségtől retteg, menekül, kétlaki életet él!
Mikor már végre úgy érzi, Jan mellett meglelte boldogságát, megállapodhatna, szörnyű hírrel kell szembesülniük. Jan-nek tbc-je van! Elindul a szüntelen harcuk a kór ellen. Eleinte nem is nagyon aggodalmaskodnak, szentül hiszik, hogy Jan mihamarabb kikerül az áldatlan állapotokkal jellemezhető kórházi intézményekből, és ott folytatódhat boldogságuk, ahol elkezdődött.

Végigkísérhetjük Bart belső küzdelmeit is, hiszen az elkötelezettség érzése is fokozatosan alakul ki benne, emellett persze a saját szabadsága is utat szeretne törni magának.

Kórházról-kórházra, szanatóriumról-szanatóriumra járják útjukat, persze amikor épp a várakozási listán megürül egy hely valaki más halála által.

Megindító volt átélni, ahogy Bart gyökerestül megváltozik a történet folyamán. Teljes pálfordulás következett be az emberekhez, szerelméhez való hozzáállásában. Hihetetlen odaadással ápolja Jan-t, még a biztos munkahelyét is felcseréli ápolói állásra, csak hogy mellette lehessen. A végkimenetelét a történetnek az elejétől fogva sejtettem, szerintem nem is akart a szerző nagy talány elé állítani senkit.


Eddig csak Bart-ról írtam, pedig Jan küzdelme is nyilvánvalóan nagyon nagy. De Ő talán nem is a betegséggel küzd elsősorban, hanem Bart szerelméért. És az mindvégig az övé marad!

Sokat hallottam már erről a betegségről, szerencsére tényleg csak hallomás útján ismerem, de megközelítőleg sem volt ilyen rálátásom a témára, mint amit a könyv nyújtott. A kilátástalanság, kiszolgáltatottság, tehetetlenség nem igazán fejezi ki azt az érzést, amit átélhettek ezek a betegek, a könyv olvasása közben pedig én is...

Valami hiány maradt bennem az olvasás után, de meg nem tudnám mondani, miért, honnan, hogyan? Talán küzdök magamban a tehetetlenséggel, annyira segítettem volna, megmondtam volna a magamét az orvosoknak, a kórházi személyzetnek, mindenkinek akiben bármiféle segítségnyújtás lehetőségét láttam, mégsem tette meg.


Bejegyzés ideje: 2010. október 08.



3 megjegyzés:

Borostyán írta...

Erika eredeti posztjához a megjegyzések:



Anikó írta...
Megrendítő és nyomasztó.És tehetetlen vagy, sőt megrémülsz, hogy ez veled is, bárkivel megtörténhet. Sírtam a végén, de nagyon.Nehezen hevertem ki.

2010. október 13. 19:40


Erika írta...
Nekem is a tehetetlenség volt az a szó, ami a leginkább eszembe jutott a könyvről!

2010. október 13. 20:05

Kata Erdei írta...

Sziasztok! Biológia dolgozathoz lenne szükségem néhány válaszra a könyvvel kapcsolatosan. Előre is köszönöm.
Mi az oka hős betegségének?
Milyen gyógymódot alkalmaznak a regényben?

Csenga írta...

Kedves Kata!

Elég rég olvastam már a könyvet, annyi rémlik, hogy a lány mellhártyagyulladás szövődményeként kapta el a TBC-t.
Kezelés- amire emlékszem az az un.töltés volt! és persze magaslati levegő, pihenés.
Remélem valamennyit segítettem.